Ádám-aranyeső Laburnocytisus adamii

Termék részletes leírása

Ádám-aranyeső - ritka kertészeti kiméra, amely 1825 körül jött létre a franciaországi Vitry-ben, Jean-Louis Adam faiskolájában. A közönséges aranyeső és a bíbor zanót szöveteinek összenövéséből keletkezett, ezért egyetlen növényen ötvözi mindkét szülő jegyeit. A kertben lombhullató, nagyobb cserjét vagy kisebb fát nevel nyitott koronával, általában 3–7 m magasra és 2,5–4 m szélesre. Hármasan összetett levelei többnyire zöldek, az aranyesőéhez hasonlók, egyes hajtásokon azonban aprók és a zanótéhoz közelebb állók lehetnek. Fő dísze a májustól júniusig tartó virágzás. Az ágak egy részén az aranyeső csüngő sárga fürtjei jelenhetnek meg, máshol a zanót bíboros-lila virágai, gyakran pedig különleges, rézrózsaszín átmeneti virágok is, amelyek gyűjteményi botanikai ritkasággá teszik a növényt. A színek aránya idővel változhat, mert az egyes szövetrétegek olykor visszatérnek valamelyik szülő alakjához. A sárga virágok után magvas hüvelyek fejlődhetnek. A növény minden része mérgező, különösen a mag és a hüvely, ezért nem ültetik játszóterek, óvodák, legelők és szabadon mozgó állatok közelébe. Kompozícióban szoliterként érvényesül gyepben, bejáratnál vagy tűlevelűek és örökzöld cserjék sötét háttere előtt. Jól kiegészítik a nősziromok, gólyaorrok, zsályák, macskamenta, díszhagymák, sötét lombú hólyagvesszők és alacsonyabb díszfüvek.

Termesztés:  Napos vagy enyhén félárnyékos, lehetőleg jól szellőző, de az erős széltől védett termőhelyet igényel. A talaj legyen jó vízáteresztő, közepesen tápdús, vályogos vagy homokos vályog, tartós pangó víz nélkül. A meszesebb altalajt is elviseli, a megfelelő pH nagyjából 6,5–8,0. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők. Ültetés után a begyökeresedésig rendszeres öntözést igényel, az idősebb növények a rövidebb szárazságot is elviselik. A trágyázás mértékletes, tavasszal elegendő érett komposzt vagy kis adag díszfa-műtrágya. A metszés a száraz, sérült és rossz irányba növő ágak eltávolítására korlátozódik, virágzás után végezzük. A feltűnően a tiszta aranyesőhöz vagy zanóthoz visszatérő, a formát megbontó hajtások tövüknél kivághatók. Az idős fába történő erős visszavágás nem ajánlott, mert a növény nehezen állítja helyre a szabályos koronát. A beérett növények fagytűrése nagyjából −25 és −29 °C közötti, a fiatal növények az első teleken hálásak a gyökérzónát takaró mulcsért. Szoliterként 3–4 m, lazább csoportban legalább 2,5–3 m tőtávolság ajánlott. Lehetséges problémák a levéltetvek, pajzstetvek, levélfoltosságok, a lisztharmat, nedves talajban a gyökérrothadás és legyengült növényeken a gyűrűs tuskógomba. Edényben csak fiatalabb növények nevelhetők, nagy mennyiségű közeggel, vízelvezetéssel és a földlabda téli védelmével.

Szerző: Kristýna | Revízió: 24.06. 2026