Algériai borostyán 'Gloire de Marengo' Hedera algeriensis 'Gloire de Marengo'

Termék részletes leírása

Algériai borostyán 'Gloire de Marengo' - a 'Gloire de Marengo' nagylevelű, tarka levelű szelekció, amely bőrszerű, feltűnően fényes, 8–15 cm hosszú leveleivel tűnik ki. A levelek szürkészöld-ezüstös márványozásúak, szabálytalan krémfehér szegéllyel. Támasztékon tapadógyökerekkel kapaszkodik, és fokozatosan összefüggő zöld borítást képez falakon, kerítéseken és pergolákon, általában 5–10 m magasságig. Támaszték nélkül talajtakaró fás szárúként viselkedik, és nagyjából 30–50 cm magas állományt alkot, amely fák alá és árnyékos zugokba is alkalmas. Az érett hajtásokon szeptembertől októberig jelentéktelen, zöldes, nektárban gazdag ernyők jelennek meg, ezeket tavasszal érő fekete bogyók követik. A termések emberi fogyasztásra nem alkalmasak, lenyelve ártalmasak lehetnek, nedve az érzékeny bőrt irritálhatja, ezért metszéskor kesztyű használata ajánlott. Kompozícióban egész évben zöld háttérként hat árnyékliliomok, páfrányok, bőrlevelek és árnyéktűrő díszfüvek mellett, ahol nagy levelei kiemelik az ültetés szerkezetét. A fiatal, meddő hajtások levelei általában sekélyebben karéjosak, a virágzó hajtásokon épebb szélű levelek fejlődnek. Télen a lombozat nagyrészt megmarad, hótakaró nélküli fagyokban a levelek egy része megbarnulhat, tavasszal azonban az új hajtásokkal gyorsan megújul.

Termesztés: Félárnyékban és árnyékban fejlődik a legjobban, tűző napon egyenletesen nedves talajt és szélvédett fekvést igényel. Humuszos, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő, kb. 6–7,5 pH-jú talaj való számára, a talajnedvesség egyenletességét mulcs segíti. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, frissen ültetve fontos a rendszeres öntözés, begyökeresedés után a rövid szárazságot is elviseli. A tavaszi trágyázás komposzttal vagy díszcserjéknek való trágyával elősegíti a lombtömeg növekedését. A metszést szükség szerint tavasztól nyárig végezzük az alak és a sűrűség megőrzése érdekében, a termő hajtások egy részét az őszi virágzás miatt meghagyjuk. Hazai viszonyok között a melegebb fekvésekben és védett mikroklímában a legellenállóbb, fagytűrése nagyjából -15 °C, hótakaró nélküli fagyokban a gyökérzóna téli takarása és a szélvédett hely előnyös. Talajtakaróként nagyjából 35–40 cm-es tőtávolságra ültetjük, ez kb. 6–9 növény négyzetméterenként, kerítés vagy fal befuttatásához általában 60–100 cm-es távolsággal számolunk. Száraz levegőn levéltetvek, pajzstetvek és takácsatkák jelenhetnek meg, nedves körülmények között levélfoltosság, ezért jól szellőző, tartós pangó víztől mentes termőhely ajánlott. Edényben is nevelhető, ehhez azonban nagyobb mennyiségű ültetőközeg, vízelvezető réteg és az edény átfagyás elleni védelme szükséges, télen főként a gyökérlabda érzékeny. Túlságosan száraz beltéri levegőn takácsatka jelenhet meg, ezért inkább védett szabadtéri teleltetés ajánlott.

Szerző: Nikol | Revízió: 22.2. 2026