Altaclerensis magyal 'Golden King' Ilex × altaclerensis 'Golden King'

Termék részletes leírása

Altaclerensis magyal 'Golden King' - örökzöld, nőivarú fajta feltűnően sárga levélszegéllyel, amelyet nőivarú szelekcióként választottak ki, és beporzás esetén ősszel és télen piros bogyókat hoz. Habitusa sűrű, felálló vagy szélesen bokros, a hazai viszonyok között átlagos kertekben körülbelül 1,5–3 m magasra és 1–2,5 m szélesre nő, hosszú ideig formázás nélkül nevelve fokozatosan magasabb cserjévé vagy kisebb fává is fejlődhet. Levelei bőrszerűek, fényesek, oválisak vagy visszás tojásdadok, csak gyengén tüskések vagy szinte simák, ami megkönnyíti a gondozást. A tarka levelek sötétzöldek, szélükön sárga rajzolattal. Virágai aprók, fehéresek, májusban és júniusban jelennek meg a levelek hónaljában, és virágport, valamint nektárt kínálnak a beporzó rovaroknak. A bogyók díszesek, emberi fogyasztásra nem alkalmasak, elfogyasztva panaszokat okozhatnak, a kertben azonban fontos téli táplálékforrást jelentenek a madarak számára. Kertkompozícióban rododendronok, babérhangák (Pieris), hegyi babérok (Kalmia) és örökzöld páfrányok mellett, valamint tűlevelűek árnyékában érvényesül, ahol sárga tarkasága a téli hónapokban is megvilágítja a sötét hátteret.

Termesztés: A magyaloknak a védett, napos vagy félárnyékos, ideális esetben szélvédett termőhely felel meg legjobban. A fiatal növények jobban tűrik a téli napsütést, ha talajuk kellően nyirkos, és gyökérzónájuk mulccsal takart. A cserje a humuszos, közepesen kötött vagy könnyebb talajt kedveli, amely jól megtartja a nedvességet, de nem tartósan túlnedvesedett. Az enyhén savanyú vagy semleges pH ajánlott, a magyal azonban az enyhén meszes talajt is elviseli, ha az nem szárazodik ki. A talajfelszínt gyakran kéreggel vagy lombbal mulcsozzák, ami megakadályozza a finom gyökerek túlmelegedését és kiszáradását. Ültetése leggyakrabban tavasszal, márciustól májusig, vagy ősszel, szeptembertől novemberig történik, a konténeres növények öntözés biztosításával más időpontban is ültethetők. Az ültetés utáni első években a rendszeres öntözés kedvező, különösen aszályos időszakokban és enyhe teleken. Begyökeresedés után a cserje körülbelül −25 és −29 °C közötti fagyot is elvisel, a fiatal növények számára azonban hasznos a téli mulcstakarás a gyökérzónában. A metszést jól tűri, ezért alkalmas nyírt sövénynek, ahol a növényeket körülbelül 0,6–0,8 m-es távolságra ültetik, és szabadon növő csoportokba is, kb. 1,2–1,5 m-es tőtávolsággal. A trágyázás évente egyszer-kétszer kevés komposzt vagy savanyú talajt kedvelő fás szárúaknak való lassan oldódó trágya kijuttatására korlátozódik. Száraz nyarakon levélszáradás jelentkezhet a levelek sárgulásával vagy szélük elszáradásával, a rovarok közül alkalmanként levéltetvek vagy pajzstetvek jelennek meg.

Szerző: Kristýna | Revízió: 17.12.2025