Amerikai lilaakác 'Blue Moon' Wisteria macrostachya 'Blue Moon'

Termék részletes leírása

Japán lilaakác 'Blue Moon' - a fajta későbbi virágzásba indulása és állandó téli ellenállósága miatt értékes. Közepesen erőteljes növekedésű liánt képez, amely erős támaszon általában 4–7 m magasra, 2,5–4 m szélesre nő, az irányítástól és a metzéstől függően. Levelei páratlanul szárnyaltak, 20–35 cm hosszúak, tavasszal világos- vagy középzöldek, ősszel sárgulnak. Levendulakék vagy kékeslila árnyalatú, finoman illatozó virágokkal virágzik, amelyek körülbelül 20–30 cm hosszú, lefelé csüngő fürtökben helyezkednek el. Az egyes virágok fokozatosan nyílnak ki az aljától a csúcsáig, így a teljes hatás hosszabb ideig tart. Közép-Európa viszonyai között az első virágzás általában júniusban jelenik meg a lombfakadással egyidejűleg, meleg nyarakon gyakran gyengébb hullám következik júliusban vagy augusztusban. A növényt rendszeresen látogatják a poszméhek és a méhek. Virágzás után zöld, finoman molyhos hüvelyeket fejleszt magokkal, minden része mérgező, ha elfogyasztják. Kerti kompozícióban alkalmas pergolákra, boltívekre és napos falakra, ahol a kompaktabb növekedés megkönnyíti a formázást. Jól illik a nyár óta virágzó klematiszhoz és a finom tónusú rózsákhoz, valamint feltűnő kontrasztot teremt a sötétzöld vagy fényes levelű fás szárú növények közelében.

Termesztés: Az 10 méter magasságot elérő, erős támasztékot igénylő lilaakác számára. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2-3 évben különös gondot fordítunk a lilaakácra, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén fontos káliumtartalmú műtrágyával trágyázni, hogy a szövetek ősszel megérjenek. Télen az első években ajánlott a növényt fenyőgallyakkal takarni. A kemény teleken megfagyhat, de általában újra kihajt. Ültetés előtt a növényt tartalmazó cserepet egy vízzel teli edénybe merítjük, amíg alaposan át nem itatódik. Kaparunk egy 40x40x40 cm méretű gödröt, az aljára 10 cm jól komposztált trágyát vagy komposztot teszünk, és elültetjük. 1-2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint eredetileg nőtt. Ültesse el legalább 30 cm-re a faltól vagy más növénytől. Metélszabályozás: A lilaakác rendszeres metélést igényel, nélküle akár 15 év múlva is elkezdene virágozni. Az ültetéskor az főhajtást 50-70 cm-re vágjuk vissza, az oldalhajtásokat 3 rügyre metsszük. A tenyészidőszak alatt, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, 3-4 levél után visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem metsszük). A fő hajtást nem rövidítjük meg. Amikor a vágott egyéves oldalhajtásokból növő hajtások elérik a 25 cm-t, 5-6 levél után visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15-20 cm-t. A fő hajtást hagyjuk növekedni! Második évben kora tavasszal, amikor nem fenyegetnek a fagyok, az előző évben növekedett hajtásokat 5-6 rügy után metsszük vissza, a rövidebb ágakat nem metsszük. A terminális hajtást egyáltalán nem metsszük. A tenyészidőszak alatt, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, 3-4 levél után visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, ha a hajtások elérik a 25 cm-t. A fő hajtást hagyjuk növekedni. A harmadik évben az ültetés után az oldalágakon virágrügyeknek kell lenniük az előző évi hajtások kétnyári fáján. Amikor a meghosszabbodó hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal 5-6 rügy után visszavágjuk őket, az összes többit a fő hajtás alatt 3-4 rügy után vágjuk vissza, a rövidebb és gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, ezeken az ágacskákon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-t meghaladó hajtásokat. A további években általában a wisteria már nem igényel metszést, a virágzó ágacskák megnövekedett képződése gyengíti a növekedést. Amikor a terminális hajtás eléri a kívánt magasságot, kösse vízszintes helyzetbe. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 12.11.2025