Amerikai tulipánfa 'Fastigiatum' Liriodendron tulipifera 'Fastigiatum'

Termék részletes leírása

Liliomfa 'Fastigiata' - os, az USA keleti részén található nedves völgyi erdők származású, észak-amerikai faj szűk, oszlopszerű kultivara. Európába a liliomfát a 17. században vezették be, és a cseh parkokban a 19. század óta termesztik. Az 'Fastigiatum' kultivart, amelyet 'Arnold' szinonimával is említenek, az alapfajhoz képest lényegesen keskenyebb, piramis vagy oszlopszerű koronával és kisebb helyigénnyel jellemeznek. Magyarországi viszonyok között 8-12 m magasra nő, lombkoronájának szélessége 3-4 m, nagyon kedvező körülmények között magasabb is lehet. A korona szabályosan és függőlegesen elágazó, az ágak éles szögben állnak el a törzstől, kompakt, függőleges sziluettet alkotva, amely alkalmas utcákra és kisebb kertekbe. Jellemzőek a nagy, körülbelül 8-12 cm széles, négykaréjos levelek, amelyeknek a végén sekély bemetszés található, közepesen vagy élénkzöldek, ősszel élénksárgává vagy sárgásnaraccsá válnak. Az idősebb egyedek, általában 15-20 éves koruktól kezdve, júniusban vagy július elején virágoznak 4-6 cm nagyságú, sárgászöld, sziromleveleik tövénél narancssárga csíkkal rendelkező, tulipánszerű virágokkal. A virágok finoman illatosak, nektárt biztosítanak a méheknek és más beporzóknak, virágzás után kúpos terméssé fejlődnek, szárnyas magokkal, amelyek a kis madaraknak szolgálnak. A liliomfa fája a magnóliák családjába tartozik, és hasonló jellegű, mint a magnóliáké, a növény részei enyhén mérgezőnek számítanak, és nem fogyasztásra valók. A kerti kompozícióban elsősorban hangsúlyos szoliterként érvényesül gyepfelületeken, vízi területek mellett vagy utcai fasorokban, ahol élénk őszi színt és függőleges hangsúlyt visz.

Termesztés: Hazai viszonyainkban napos, esetleg félárnyékos helyet ajánlanak a termesztéshez, védve az extrém erős széltől, hogy a fiatalabb ágak ne törjenek el. Mély, tápláló, humuszos és egyenletesen nedves talajban fejlődik a legjobban, jó vízelvezetéssel és enyhén savanyú vagy semleges pH-val, körülbelül 5,5-7. Nehezebb talajba ültetéskor érdemes durva homokot vagy kavicsot hozzáadni a vízelvezetés javításához, és jó minőségű komposztot a humusztartalom növeléséhez. A konténeres növényeket általában márciustól októberig ültetik, a melegebb területeken késő ősszel is, amíg a talaj nem fagyott. Az első években fontos a rendszeres öntözés, a hosszan tartó pangó víz nélkül, és a gyökérzóna kérgezéssel vagy mulccsal történő takarása, ami csökkenti a párolgást és a talaj túlmelegedését. A liliomfa rosszul reagál a gyökérrendszerbe történő beavatkozásokra, ezért az ültetést a fa végső méretének, valamint a közutaknak vagy épületeknek figyelembevételével tervezik meg. A metszést csak a fiatal kori nevelő alakításra és a száraz vagy sérült ágak eltávolítására korlátozzák, a vegetációs időszakban. A fagyállóságot az európai források körülbelül -26 °C-ig adják meg, de a fiatal törzsek rendkívül hideg teleken részben megfagyhatnak, általában jól regenerálódnak az aljnövényzetből. Általában ellenálló, száraz és forró nyarakon a levelek szélei megbarnulhatnak, ezért különösen városi környezetben értékelik a mélyebb, nem kiszáradó talajt. Utca- és fasorültetésekhez általában 6-8 méteres távolságra ültetik őket, ami lehetővé teszi a korona teljes kifejlődését anélkül, hogy az ágak kölcsönösen kereszteződnének.