Amerikai tulipánfa 'Snowbird' Liriodendron tulipifera 'Snowbird'

Termék részletes leírása

Liliomfa 'Snowbird' - az észak-amerikai liliomfa díszkultivárja, amely az USA keleti részének nedves erdeiből származik. Az alapfaj Európában már évszázadok óta ismert, míg a 'Snowbird' a modernebb fajták közé tartozik, melyet tarkázott lombozatáért értékelnek. A levelek négykaréjosak, körülbelül 8-12 cm szélesek, világos- vagy középzöld felülettel és jellegzetes krémszínű szegéllyel rendelkeznek, amelyek friss kontrasztot alkotnak. A tarkázottság a szezon során kissé változik, és a nyár előrehaladtával melegebb krémszínű árnyalatot ölt. A korona általában szélesen piramisszerű, jól elágazó, kifejlett korban körülbelül 10-15 méter magas és körülbelül 5-7 méter széles, a helyszíntől függően. Júniusban jelennek meg a tulipánszerű virágok, körülbelül 4-6 cm nagyságúak, sárgászöldek, narancssárga csíkkal a szirmok tövénél. A virágok enyhén illatosak és nektárt biztosítanak a méheknek. Virágzás után kúpos termések képződnek szárnyas magokkal. Ősszel a levelek meleg árnyalatokra sárgulnak, míg a tarkázottság az avarig megmarad. Jellegzetes szoliterként érvényesül a gyepen, bejáratoknál vagy parkokban, ahol világos lombozata egész szezonban kiemeli a kompozíciót. Illik vízi elemekhez és nagyobb kertekbe is, ahol helyet igényel a gyökérrendszernek és a koronának.

Termesztés: Hazai viszonyainkban napos, esetleg félárnyékos helyet ajánlanak a termesztéshez, védve az extrém erős széltől, hogy a fiatalabb ágak ne törjenek el. Mély, tápláló, humuszos és egyenletesen nedves talajban fejlődik a legjobban, jó vízelvezetéssel és enyhén savanyú vagy semleges pH-val, körülbelül 5,5-7. Nehezebb talajba ültetéskor érdemes durva homokot vagy kavicsot hozzáadni a vízelvezetés javításához, és jó minőségű komposztot a humusztartalom növeléséhez. A konténeres növényeket általában márciustól októberig ültetik, a melegebb területeken késő ősszel is, amíg a talaj nem fagyott. Az első években fontos a rendszeres öntözés, a hosszan tartó pangó víz nélkül, és a gyökérzóna kérgezéssel vagy mulccsal történő takarása, ami csökkenti a párolgást és a talaj túlmelegedését. A liliomfa rosszul reagál a gyökérrendszerbe történő beavatkozásokra, ezért az ültetést a fa végső méretének, valamint a közutaknak vagy épületeknek figyelembevételével tervezik meg. A metszést csak a fiatal kori nevelő alakításra és a száraz vagy sérült ágak eltávolítására korlátozzák, a vegetációs időszakban. A fagyállóságot az európai források körülbelül -26 °C-ig adják meg, de a fiatal törzsek rendkívül hideg teleken részben megfagyhatnak, általában jól regenerálódnak az aljnövényzetből. Általában ellenálló, száraz és forró nyarakon a levelek szélei megbarnulhatnak, ezért különösen városi környezetben értékelik a mélyebb, nem kiszáradó talajt. Utca- és fasorültetésekhez általában 6-8 méteres távolságra ültetik őket, ami lehetővé teszi a korona teljes kifejlődését anélkül, hogy az ágak kölcsönösen kereszteződnének.