Amuri maackia Maackia amurensis

Termék részletes leírása

Amuri mákia – lombhullató fa a pillangósvirágúak családjából, az Amur folyó és Mandzsúria vidékéről származik, ahol világos erdőszéleken és köves lejtőkön nő. Európában gyűjteményes faként és szoliterként termesztik, a levelek változatos textúrája és a késői virágzás miatt. A korona fiatalon gömbölyű, később széles ernyőszerű. Nálunk általában 8–12 m magasra és 6–10 m szélesre nő. A páratlanul összetett levelek leggyakrabban 7–11, 5–8 cm hosszú, tojásdad levélkéből állnak. Rügyfakadáskor feltűnően ezüstösen molyhosak, nyáron sötétzöldek és fonákjukon finoman szőrösek. Júliustól augusztusig 10–15 cm-es felálló fürtökben jelennek meg apró, pillangós, fehér vagy krémszínű, kb. 1 cm méretű virágok, gyakran finom illattal. Virágzás után lapos, barna, kb. 3–6 cm hosszú hüvelyek érnek be. Az idősebb fák kérge helyenként vöröses-bronzos foltokban hámlik le. Mint pillangósvirágú fa, szimbiózist alakít ki gyökérgümős baktériumokkal és képes megkötni a nitrogént, így kevésbé termékeny helyeken is beválik. Jól illeszkedik a som-, gyöngyvessző- vagy díszfüvekkel történő ültetésekbe, városi környezetben fasorként is megállja a helyét. Az e-shopban történő kereséshez gyakran használják a Maackia amurensis csemete vagy az amuri mákia termesztése kifejezéseket.

Növénynevelés: A növénynevelés napos helyen, esetleg enyhe félárnyékban, szélvédett és melegebb mikroklímájú helyeken sikeres. Legjobban a jól átjárható, közepes vagy alacsony nedvességtartalmú, humusszal kevert talajban fejlődik, ugyanakkor a nehéz agyagos vagy vályogtalajokat is elviseli, ha az eső után nem áll meg benne a víz. A megfelelő pH-érték körülbelül 5,5–7,8. Az öntözés főként ültetés után és hosszú szárazság idején éri meg, begyökeresedés után a fa viszonylag toleráns a kiszáradással szemben. Tavasszal általában elegendő a komposzttal történő trágyázás, szegény talajok esetén érett szerves talajtakaró segít. A metszést a fiatal kori nevelő alakítására korlátozzák, a nagyobb sebek lassan gyógyulnak. Az esetleges beavatkozásokat virágzás után, nyáron végzik, a téli metszés erős nedváradáshoz vezethet. A konténeres növények ültetése leggyakrabban március és november között történik, földlabdás fáknál novembertől áprilisig, az időjárástól függően. A kifejlett fák fagyállósága körülbelül -28 és -32 °C között van, a fiatal ültetvények az első 1-2 télen értékelni fogják a talajtakarót és a törzs védelmét a kiszáradó szél ellen. A betegségek és kártevők inkább marginálisak, néha levéltetvek jelenhetnek meg az új hajtásokon, vagy lisztharmat sűrű, tartósan nedves állományban. Szoliterként durván 4–6 m távolságra helyezik el más fáktól vagy épületektől, hogy a korona természetesen fejlődhessen.

Szerző: Kristýna | Felülvizsgálat: 2026.02.20.