Amuri maackia Maackia amurensis

Termék részletes leírása

Amuri maackia - a pillangósvirágúak családjába tartozó lombos fa, amely az Amur vidékéről és Mandzsúriából származik, ahol világos erdőszéleken és köves lejtőkön nő. Európában gyűjteményi fásszárúként és szoliterként termesztik változatos levéltextúrája és késői virágzása miatt. Koronája fiatalon gömbölyű, később szélesen ernyő alakú. Hazai viszonyok között általában 8–12 m magasra és 6–10 m szélesre nő. Páratlanul szárnyas levelei többnyire 7–11, 5–8 cm hosszú, tojásdad levélkéből állnak. Kihajtáskor feltűnően ezüstösen molyhosak, nyáron sötétzöldek, fonákjuk finoman szőrös. Júliustól augusztusig felálló, 10–15 cm-es fürtök jelennek meg, apró, pillangós, fehér vagy krémszínű, mintegy 1 cm-es virágokkal, amelyek gyakran finom illatúak. Elvirágzás után lapos, barna, nagyjából 3–6 cm hosszú hüvelyek érnek be. Az idősebb fák kérge helyenként rézbronz foltokban hámlik. Pillangósvirágú fásszárúként gyökérgümő-baktériumokkal él szimbiózisban, és képes megkötni a nitrogént, így kevésbé termékeny termőhelyeken is beválik. Jól illik somok, gyöngyvesszők vagy díszfüvek társaságába, városi környezetben fasorba is ültethető. A webáruházban gyakran a „Maackia amurensis csemete” vagy „amuri maackia termesztése” kifejezésekkel keresik.

Termesztés: Teljes napon, esetleg enyhe félárnyékban, szélvédett, melegebb mikroklímájú helyen fejlődik jól. Legjobban a jó vízáteresztő, közepes vagy alacsonyabb nedvességtartalmú, humuszban gazdag talajban érzi magát, ugyanakkor elviseli a kötöttebb vályog- vagy agyagtalajt is, ha eső után nem áll meg rajta a víz. A megfelelő pH nagyjából 5,5–7,8. Öntözésre főként ültetés után és hosszan tartó aszály idején van szükség, begyökeresedés után viszonylag jól tűri a kiszáradást. Tavasszal általában elegendő a komposztos trágyázás, sovány talajon érett szerves mulcs segít. A metszés a fiatalkori alakító metszésre korlátozódik, a nagyobb sebek lassan gyógyulnak. Az esetleges beavatkozásokat elvirágzás után, nyáron végezzük, a téli metszés erős nedvfolyást okozhat. A konténeres növények ültetése leggyakrabban márciustól novemberig, a földlabdás fáké novembertől áprilisig történik, a tél alakulásától függően. A beérett fák fagytűrése nagyjából -28 és -32 °C között van, a fiatal ültetések az első 1–2 télen meghálálják a mulcsot és a törzs védelmét a kiszárító szél ellen. Betegségek és kártevők inkább ritkán fordulnak elő, a fiatal hajtásokon időnként levéltetű, sűrű, tartósan nedves állományban lisztharmat jelenhet meg. Szoliterként nagyjából 4–6 m-re ültessük más fáktól vagy épületektől, hogy koronája természetesen kifejlődhessen.

Szerző: Kristýna | Revízió: 20.02. 2026