Amuri parafafa var. sachalinense Phellodendron amurense var. sachalinense

Termék részletes leírása

Amuri parafafa var. sachalinense - rendkívül érdekes változata ennek a fának, amely a törzsfajtól elsősorban a levelek finomabb textúrájában és összességében valamivel karcsúbb termetében különbözik. Kifejlett korában általában 8–12 méter magasra nő, így valamivel mérsékeltebb méretű, mint a törzsfaj. Elegáns, felfelé törő koronát nevel, amely a típusfajhoz képest kevésbé terebélyes, ezért közepes méretű kertekbe alkalmasabb választás. Legjellegzetesebb ismertetőjegye a levél fonáka, amely a törzsfajjal ellentétben szinte sima, feltűnő nemezes szőrözet nélküli, ettől a lomb világosabb és tisztább hatású. A törzsfajhoz hasonlóan az idősebb példányok kérge itt is jellegzetesen parafás, mélyen barázdált és tapintásra kellemes, ami összetéveszthetetlen, díszes karaktert ad a fának. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, élénkzöldek, szétdörzsölve aromásak, ősszel intenzív, ragyogó sárga árnyalatúra színeződnek. Júniustól júliusig virágzik, apró, sárgászöld, bugákba rendeződő virágai vonzzák a beporzókat. Mivel termést hoz, hangsúlyozni kell, hogy apró, fekete, bogyószerű csonthéjas termései ember számára nem ehetők. A termések nyár végén érnek, sokáig, egészen őszig a fán maradnak, és télen fontos táplálékforrást jelentenek a madaraknak. A kertépítészetben elegáns szoliterként érvényesül, amely egyesíti az ellenállóképességet, az őszi lombszín szépségét és a kéreg egyedi struktúráját, valamivel karcsúbb növekedésének köszönhetően pedig érdekes alternatívát kínál a modern kertkompozíciókhoz.

Termesztés: Teljes napon fejlődik a legjobban, ahol festői koronát és erős, mélyen barázdált parafakérget fejleszt. Nyitott, kellően tágas termőhelyet igényel, mivel kifejlett korában tekintélyes szélességűre nő. A talaj legyen mély, humuszos, agyagos és megbízhatóan jó vízáteresztő, semleges vagy enyhén lúgos, 6,0–7,5 közötti pH-értékkel. Az enyhén meszes talajokat is kiválóan tűri. Teljesen alkalmatlanok számára a sovány, tisztán homokos és savanyú talajok, valamint a tartósan vizenyős, magas talajvízszintű helyek, ahol a gyökerek sínylődése fenyeget. Az öntözés főként az ültetést követő első években kulcsfontosságú, amikor a fiatal fának egyenletesen nedves közegre van szüksége az erős gyökérzet kialakításához. A kifejlett, jól begyökeresedett fák nagyon jól bírják a szárazságot, kiegészítő öntözést csak a rendkívüli nyári kánikulában igényelnek. A kifejlett példányok trágyázása nem szükséges, a fiatal fáknak jót tesz a tavaszi mulcsozás érett komposzttal, ami elősegíti a nagy, páratlanul szárnyas levelek fejlődését, amelyek ősszel élénksárgára színeződnek. A metszést minimálisra kell korlátozni, kifejlett korában a fa csak közepesen tűri. A fiatal fák alakító metszését kora tavasszal végezzük, ekkor eltávolítjuk az egymást keresztező ágakat, és magasan elhelyezkedő koronájú, folytonos törzset nevelünk. Az idősebb példányoknál csak a száraz vagy sérült ágak eltávolítására szorítkozunk. Mivel kétlaki növény, a nőivarú fák ősszel apró, fekete, erősen aromás csonthéjas termést hoznak, amely lehullva beszennyezheti a burkolt felületeket. A konténeres növények ültetése márciustól novemberig lehetséges, az ideális időpont a kora ősz, amikor a fának elegendő nedvesség áll rendelkezésére a fagyok beállta előtti begyökeresedéshez. A kifejlett fák fagytűrése kiváló, megbízhatóan elviselik a -30 °C-ig terjedő hőmérsékletet, a fiatal hajtásokat azonban időnként károsíthatják a késő tavaszi fagyok, ezekből a fa gyorsan regenerálódik. Széles, terebélyes habitusa miatt az épületektől és más nagy fás szárú növényektől ajánlott ültetési távolság legalább 6–8 méter. Ez a faj hosszú távon edényben nem nevelhető.

Szerző: Kamila | Revízió: 3. 6. 2026