Ananász Ananas comosus

Termék részletes leírása

Ananász - Dél-Amerikából, valószínűleg a mai Brazília és Paraguay területéről származó trópusi broméliaféle, amely innen az egész trópusi övben elterjedt. Nem fás szárú növény, hanem évelő lágy szárú, merev, kard alakú levelekből álló, szilárd tőlevélrózsával, a levelek széle finoman tüskés lehet. Edényben általában 60–100 cm magasra és körülbelül 60–90 cm szélesre nő, meleg termesztési körülmények között nagyobbra is. A kifejlett növény a levélrózsa közepén rövid virágszárat fejleszt, apró, ibolyáskék vagy vöröses-lila virágokból álló sűrű virágzattal, amely fölött később levélüstök nő. A virágzatból alakul ki az ananászként ismert terméságazat. Otthoni körülmények között termés inkább csak kivételesen és kellően erős növényeken jelenik meg, a faj ennek ellenére is kedvelt, mert építészeti hatású és egzotikus megjelenésű. A termés C-vitamint, mangánt és bromelain enzimet tartalmaz. A konyhában frissen és hőkezelve is felhasználható, otthoni termesztésben azonban főként a növény díszítő megjelenése a fő érték. A virágzás és a terméskötés leggyakrabban a csúcsi levélrózsa meggyökeresedése vagy egy erős sarj felnevelése után 18–36 hónappal következik be. A termés kialakulása után az anyarózsa fokozatosan befejezi növekedését, de általában sarjakat hoz, amelyekről a növény tovább szaporítható.

Termesztés: Magyarországon az Ananas comosus főként szobanövényként vagy hordozható dézsás növényként nevelhető. A lehető legtöbb fényt igényli, ideálisan teljes napot vagy nagyon világos helyet déli vagy nyugati ablak mellett, hideg huzat nélkül. Tavasztól nyárig körülbelül 22–30 °C-os hőmérséklet kedvez neki, télen tartósan ne süllyedjen 16 °C alá. A faj nem fagytűrő, már a 10 °C körüli hőmérséklet is károsítja. A közeg legyen könnyű, levegős és nagyon jó vízáteresztő, megfelel a bromélia- vagy szobanövényföld homok, perlit vagy finom fenyőkéreg hozzáadásával. Az optimális kémhatás körülbelül pH 4,5 és 6,5 között van. Az öntözés legyen rendszeres, de mértékletes. Az aktív növekedés időszakában a felső réteg részleges kiszáradása után öntözzük, télen kevesebbet. A tartós túlöntözés gyorsan a tőrész és a gyökerek rothadásához vezet. Áprilistól augusztusig 2–3 hetente gyenge tápoldatozás ajánlott. A nyaraltatás védett teraszon vagy erkélyen kedvező, amint az éjszakai hőmérséklet nem süllyed 16 °C alá. Szabadföldi kiültetésre a hazai klíma nem alkalmas. Nagyobb metszést nem igényel, csak az elszáradt alsó leveleket távolítjuk el. A kártevők közül beltérben pajzstetvek, viaszos pajzstetvek és takácsatkák jelenhetnek meg, a betegségek közül főként a túlöntözés okozta rothadások. Kezdők számára a legfontosabb a sok fény, a meleg és a kiváló vízelvezetés együttes biztosítása. Edényként vízelvezető réteggel ellátott, a mélységénél valamivel szélesebb cserép ajánlott, mert a gyökérzet viszonylag kompakt marad.

 Szerző: Kristýna | Revízió: 12.03. 2026