Ananászmenta 'Variegata' Mentha suaveolens 'Variegata'

Termék részletes leírása

Ananászmenta 'Variegata' - évelő fűszernövény, amely az árvacsalánfélék családjába tartozó aromás évelők közé sorolható. A kereklevelű menta fajból származik, amely Európában és Északnyugat-Afrikában tápanyagban gazdag, inkább nedves termőhelyeken nő természetes körülmények között. A 'Variegata' fajtát krémszínűen tarka, kerekded tojás alakú, finoman szőrös leveleiért termesztik, amelyek fényben szinte ezüstösnek hatnak. Illata gyümölcsös, almára emlékeztet enyhe ananászos árnyalattal, íze finomabb és kevésbé mentolos, mint a borsmentáé. Állománya 40–60 cm magas, rizómáinak köszönhetően 60–90 cm szélesre terjed, az ágyásban sűrű szegélyt és alacsony talajtakaró szintet alkot. Júliustól szeptemberig apró, rózsaszín vagy fehéres virágokból álló füzérek jelennek meg, amelyeket méhek és poszméhek látogatnak. Leveleit frissen és szárítva is felhasználják teákba, limonádékba, szörpökbe, gyümölcssalátákba és desszertekbe, ehető díszítésként is kellemesek. A népi gyógynövényismeretben a mentát hagyományosan illóolaj-tartalma, főként a mentol és más terpének miatt használják, a frissesség érzéséért italokban és gyógynövénykeverékekben. Kompozíciókban jól társítható a citromfűvel, a levendulával és a kakukkfűvel, edényben kontrasztos szegélyt ad a zöld fűszernövények mellé.

Termesztés: Napos és félárnyékos helyen egyaránt jól fejlődik, melegebb mikroklímában, jól szellőző, szélvédett termőhelyen, amely mérsékli a levelek kiszáradását és a betegségek nyomását. Legjobban humuszos, tápanyagban gazdag, folyamatosan enyhén nedves, de nem túl vizes talajban nő, nehéz agyagtalajban bevált a komposzt és durvább anyag bekeverése a vízelvezetés érdekében, edényben fontos a drénréteg. Tájékoztató jelleggel a 6,0–7,5 pH felel meg neki. Az öntözés legyen rendszeres, cserépben gyakoribb, mert a földlabda gyorsabban kiszárad, a tartós szárazság csökkenti az aromát és növeli a mentarozsda és a takácsatkák előfordulását, ezért szárazságtűrése inkább alacsony vagy közepes. A trágyázás tavaszi komposztra és szükség esetén a szezon közbeni mérsékelt tápanyag-utánpótlásra épül, edényben gyengébb, de rendszeres adagolás ajánlott. Az állományt a fő betakarítás vagy a virágzás után visszavágással tartjuk karban, ez elősegíti a besűrűsödést és a finomabb hajtásnövekedést, az idősebb tövet 3–4 év után gyakran tőosztással újítják meg. A komposztmulcs stabilizálja a nedvességet és visszaszorítja a gyomokat. Az ültetés márciustól októberig történik, a legtöbb menta júliustól szeptemberig virágzik, a leveleket májustól szeptemberig folyamatosan szedjük, virágzás előtt a legillatosabbak. A beérett növény fagytűrése fajtól és termőhelytől függően nagyjából -20 és -30 °C között mozog, edényben a földlabda átfagyása jelent kockázatot, ezért a cserép szigetelése és védett hely ajánlott. Kezdőknek célszerű a rizómák terjedését gyökérzárral vagy edényes termesztéssel korlátozni. Az ajánlott ültetési távolság alacsonyabb típusoknál kb. 30–40 cm, erőteljesebbeknél 40–50 cm, ami körülbelül 4–9 növénynek felel meg négyzetméterenként. Gyakori problémák a mentarozsda, a lisztharmat és a levélfoltosságok, a kártevők közül a levéltetű, a tripsz és a takácsatka, főként szárazságban és túl sűrű állományban.

Szerző: Nikol | Revízió: 25.2. 2026