Angol kékszakáll 'Blauer Spatz' Caryopteris × clandonensis 'Blauer Spatz'

Termék részletes leírása

Angol kékszakáll 'Blauer Spatz' - a hibrid kékszakáll kompakt, lombhullató, félcserje jellegű fajtája, amely a kelet-ázsiai Caryopteris incana és Caryopteris mongholica keresztezéséből származik. A fajtát Dr. Pirc szelektálta a bécs-schönbrunni kertészeti kutatóállomáson. A mai nómenklatúrában Caryopteris × clandonensis 'Kojuccb' megjelöléssel is találkozhatunk, ebben az esetben a Blauer Spatz kereskedelmi név. Sűrűn, tömötten és inkább szélességben nő, általában 60–80 cm magasra és mintegy 70–90 cm szélesre fejlődik. Éves növekedése a körülményektől és a metszéstől függően nagyjából 20–40 cm. Levelei átellenesek, szürkészöldek vagy zöldek, szélük fogazott, szétmorzsolva erősen aromásak. Augusztustól szeptemberig, kedvező őszön tovább is, az idei hajtásokon apró, mély- vagy sötétkék virágok sűrű csoportjai jelennek meg feltűnő porzókkal. A késői virágzás nektárt és virágport kínál a méheknek, a poszméheknek és a lepkéknek abban az időszakban, amikor sok cserje már nem virágzik. A fajta jól érvényesül a cserje- és évelőágyások előterében, csoportokban, alacsony szabadon növő szegélyekben és nagyobb edényekben is. Szépen társítható levendulákkal, zsályákkal, sudárzsályákkal, varjúhájakkal és szárazságtűrő díszfüvekkel. Virágzó ágai vágott virágként is felhasználhatók.

Termesztés:  A hazai viszonyok között a jó fejlődéshez teljes napos, meleg, védett termőhely ajánlott, ahol a hajtások jól beérnek. A talaj legyen könnyű, jó vízelvezetésű, ideálisan homokos vályog, pH-ja körülbelül 6-7,5. Kötött talajban homok vagy kavics hozzáadásával javítható a vízelvezetés. Ültetése márciustól októberig lehetséges, hűvösebb vidékeken inkább tavasszal. Mérsékelt öntözést igényel, begyökeresedés után a hosszabb száraz időszakokat is jól bírja. Ajánlott ásványi anyaggal mulcsozni, amely a természetes termőhelyet idézi, és csökkenti a túlzott nedvességet a gyökérnyak körül. Kizárólag a fiatal hajtásokon virágzik, ezért kora tavasszal erősebb metszést végzünk a hajtáshossz 1/3–1/2 részére, ami elősegíti a dús virágzást és a virágok élénk színét. A fiatal növények meghálálják a gyökérzóna enyhe téli takarását, a beérett cserjék a -20 °C körüli fagyokat is elviselik. Rendkívül nedves teleken visszafagyhat, de a tövéből jól regenerálódik. Kártevők közül levéltetvek jelenhetnek meg, ezek ellen a jól szellőző termőhely segít. Alacsony élősövénynek a növényeket mintegy 0,5-0,7 m-re ültetjük egymástól. Kisebb kertekben gyakran szoliterként vagy a szárazságtűrő évelők kontrasztos kísérőjeként alkalmazzák.

Szerző: Jana | Revízió: 30.09.2026