Angol kékszakáll 'Heavenly Blue' Caryopteris x clandonensis 'Heavenly Blue'

Termék részletes leírása

Caryopteris x clandonensis 'Heavenly Blue' - az egyik legellenállóbb és legstabilabb fajta Caryopteris, amelyet élénk kék virágszíne és finoman ezüstös lombozata miatt értékelnek. A Caryopteris clandonensis fajta Kínából és Himalájából származó fajok keresztezéséből jött létre, ahol napos, száraz és sziklás lejtőkön nőnek. Ez magyarázza alkalmazkodásukat a meleg, vízáteresztő élőhelyekhez. A 'Heavenly Blue' fajta, amely már a 20. század közepén elterjedt, sűrű, kompakt bokrot alkot, magassága körülbelül 60-80 cm, szélessége pedig 70-90 cm. A hajtások vékonyak, enyhén fásak, keskeny, szürkészöld levelekkel, amelyek összetörve intenzíven citrus illatúak. Augusztusban és szeptemberben a fiatal hajtások végén sűrű, 5-8 cm széles, félgömb alakú virágzatok jelennek meg, amelyek sok apró, élénk kék virágból állnak. Ezek bőséges nektárt biztosítanak, és vonzzák a méheket és a poszméheket, így a cserje értékes a természetes kertekben. A kompozícióban az ágyások elején és középső részén érvényesül, ahol színes kontrasztot képez a varjúhájjal, a kúpvirággal, a gaura-val vagy a finom díszfüvekkel. Kompakt növekedése és dekoratív lombozata miatt gyakran használják teraszokon lévő edényekben is.

Termesztés: Jó növekedéshez hazai körülmények között teljes napfényt és meleg, védett helyet javasolunk, ahol az új hajtások jól megérnek. A talaj legyen könnyű, jól vízelvezető, ideálisan homokos-vályagos, pH-értéke körülbelül 6-7,5 legyen. Nehéz talaj esetén a vízelvezetést homok vagy kavics hozzáadásával javítjuk. A növényeket márciustól októberig ültetik, hidegebb területeken előnyösen tavasszal. Az öntözés mérsékelt, a gyökerezés után a cserje jól bírja a hosszabb száraz időszakokat is. Alkalmas a mulcsozás ásványi anyaggal, amely utánozza a természetes élőhelyet és korlátozza a túlzott nedvességet a növény nyakánál. A virágzás kizárólag az új hajtásokon történik, ezért kora tavasszal mélyre vágást végeznek a hajtások 1/3-1/2 hosszáig, ami elősegíti a virágok sűrűségét és színét. A fiatal növények értékelik a gyökérzóna könnyű téli védelmét, az érett cserjék bírják a -20 °C körüli fagyokat. Rendkívül nedves teleken fagykárok keletkezhetnek, de a tövéről jól regenerálódik. Betegségek közül levéltetvek jelenhetnek meg, amelyek megjelenését a szellős helyszín segít korlátozni. Alacsony élő sövényekhez a növényeket körülbelül 0,5-0,7 m távolságra ültetik. Kisebb kertekben gyakran használják szoliterként vagy kontrasztos elemként szárazságtűrő évelőkkel szemben.