Angol kékszakáll 'Kew Blue' Caryopteris x clandonensis 'Kew Blue'

Termék részletes leírása

Caryopteris clandonensis 'Kew Blue' - hagyományos Caryopteris fajta, amelyet a 20. században brit kertekben fejlesztettek ki, és kompakt növekedése és intenzív kék-ibolya virágai miatt terjesztettek el. A Caryopteris clandonensis fajta a Caryopteris nemzetség Kínából és Himalájából származó fajainak interspecifikus hibridjeként jött létre, ahol száraz, köves lejtőkön és könnyű, jól vízelvezető talajokon nőnek. A 'Kew Blue' szabályos, sűrűn elágazó, körülbelül 60-80 cm magas és 70-90 cm széles bokrot alkot, finoman fás szárral és keskeny, szürkészöld levelekkel, amelyek megdörzsölve citrus illatúak. Augusztusban és szeptemberben a fiatal hajtások csúcsain 5-8 cm átmérőjű félgömb alakú virágzatok képződnek apró kék-ibolya virágokkal. Ezek bőséges nektárt biztosítanak, és vonzzák a méheket és a poszméheket, így a növény értékes a természetes stílusú ültetvények számára. A lombozat ezüstös árnyalata finom kontrasztot alkot a virágok intenzív színével, és a virágzási időszakon kívül is dekoratív hatást kelt. Kiválóan kombinálható varjúhájjal, echinaceával, gaura-val, cserjés pannonvirággal és díszfüvekkel. Kisebb kertekben gyakran használják edényekben is, ahol stabil és szabályos formát alkot.

Termesztés: Jó növekedéshez hazai körülmények között teljes napfényt és meleg, védett helyet javasolunk, ahol az új hajtások jól megérnek. A talaj legyen könnyű, jól vízelvezető, ideálisan homokos-vályagos, pH-értéke körülbelül 6-7,5 legyen. Nehéz talaj esetén a vízelvezetést homok vagy kavics hozzáadásával javítjuk. A növényeket márciustól októberig ültetik, hidegebb területeken előnyösen tavasszal. Az öntözés mérsékelt, a gyökerezés után a cserje jól bírja a hosszabb száraz időszakokat is. Alkalmas a mulcsozás ásványi anyaggal, amely utánozza a természetes élőhelyet és korlátozza a túlzott nedvességet a növény nyakánál. A virágzás kizárólag az új hajtásokon történik, ezért kora tavasszal mélyre vágást végeznek a hajtások 1/3-1/2 hosszáig, ami elősegíti a virágok sűrűségét és színét. A fiatal növények értékelik a gyökérzóna könnyű téli védelmét, az érett cserjék bírják a -20 °C körüli fagyokat. Rendkívül nedves teleken fagykárok keletkezhetnek, de a tövéről jól regenerálódik. Betegségek közül levéltetvek jelenhetnek meg, amelyek megjelenését a szellős helyszín segít korlátozni. Alacsony élő sövényekhez a növényeket körülbelül 0,5-0,7 m távolságra ültetik. Kisebb kertekben gyakran használják szoliterként vagy kontrasztos elemként szárazságtűrő évelőkkel szemben.