Angol kékszakáll 'White Surprise' PBR Caryopteris x clandonensis 'White Surprise' PBR

Termék részletes leírása

Cistus x clandonensis 'White Surprise' - az árnyszegfű-félék családjába tartozó, kompakt lombhullató cserjék közé tartozik. A C. × clandonensis hibrid fajta egyik kultivárja, amely kelet-ázsiai fajok keresztezésével jött létre, és a kertekben késői virágzásáért és aromás leveleiért értékelik. A 'White Surprise'-t 2005-ben fedezte fel Jan Jacob Bos holland kertész a 'Heavenly Blue' kultivár elágazó mutációjaként egy holland faiskolában, később amerikai szabadalommal védték, és Európában a Plantipp licencével forgalmazzák. A cserje széles felálló vagy enyhén ívelt habitust képez, hazai körülmények között 60-80 cm magasra és hasonló szélességűre nő. A hajtások vékonyak, alulról gazdagon elágazók, télen részben elfásodnak. Levelei átellenesek, hosszúkás-tojásdadok, sötétzöld középpel és széles krémszínű fehér szegéllyel, tavasszal gyakran világosabb sárgásak. Világos, szinte ragyogó benyomást kelt, és összedörzsölve kellemesen aromásan illatozik. Augusztustól szeptemberig a hajtások végén rövid fürtökben apró, kék-lila virágok jelennek meg, amelyek a világos levélen erősen kiemelkednek, és melegebb területeken október elejéig virágozhatnak. Nektárt és pollent is szolgáltatnak, ezért a cserjét a méhek, poszméhek és lepkék is keresik, és olyan kertekbe alkalmas, ahol a beporzókat támogatják. Kompozícióban alacsony hangsúlyként funkcionál a cserjés csoportok elejében, vegyes évelőágyásokban díszfüvekkel, vagy utak és szilárd felületek mentén. Alacsonyabb növekedésének és kompakt gyökérrendszerének köszönhetően nagyobb edényekben, napos teraszokon is jól érvényesül, ahol a tarkalevelűség és a kék virág kombinációjával kellemesebbé teszi a késő nyarat.

Termesztés: Jó növekedéshez hazai körülmények között teljes napfényt és meleg, védett helyet javasolunk, ahol az új hajtások jól megérnek. A talaj legyen könnyű, jól vízelvezető, ideálisan homokos-vályagos, pH-értéke körülbelül 6-7,5 legyen. Nehéz talaj esetén a vízelvezetést homok vagy kavics hozzáadásával javítjuk. A növényeket márciustól októberig ültetik, hidegebb területeken előnyösen tavasszal. Az öntözés mérsékelt, a gyökerezés után a cserje jól bírja a hosszabb száraz időszakokat is. Alkalmas a mulcsozás ásványi anyaggal, amely utánozza a természetes élőhelyet és korlátozza a túlzott nedvességet a növény nyakánál. A virágzás kizárólag az új hajtásokon történik, ezért kora tavasszal mélyre vágást végeznek a hajtások 1/3-1/2 hosszáig, ami elősegíti a virágok sűrűségét és színét. A fiatal növények értékelik a gyökérzóna könnyű téli védelmét, az érett cserjék bírják a -20 °C körüli fagyokat. Rendkívül nedves teleken fagykárok keletkezhetnek, de a tövéről jól regenerálódik. Betegségek közül levéltetvek jelenhetnek meg, amelyek megjelenését a szellős helyszín segít korlátozni. Alacsony élő sövényekhez a növényeket körülbelül 0,5-0,7 m távolságra ültetik. Kisebb kertekben gyakran használják szoliterként vagy kontrasztos elemként szárazságtűrő évelőkkel szemben.