Angol kékszakáll 'White Surprise' PBR Caryopteris x clandonensis 'White Surprise' PBR

Termék részletes leírása

Angol kékszakáll 'White Surprise' - az árvacsalánfélék családjába tartozó, kompakt lombhullató cserje. A C. × clandonensis hibrid faj kultivárja. A faj kelet-ázsiai fajok keresztezéséből jött létre, és a kertekben késői virágzása és aromás levelei miatt értékelik. A 'White Surprise' fajtát 2005-ben Jan Jacob Bos holland termesztő fedezte fel egy hollandiai faiskolában, a 'Heavenly Blue' kultivár ágmutációjaként. Később amerikai szabadalmi oltalmat kapott, Európában a Plantipp licence alatt forgalmazzák. A cserje szélesen felálló vagy enyhén ívelt habitusú. Hazai viszonyok között 60-80 cm magasra nő, és hasonló szélességűre terebélyesedik. Hajtásai vékonyak, tövüktől dúsan elágazók, télre részben elfásodnak. Levelei átellenes állásúak, hosszúkás tojásdadok, közepük élénkzöld, széles krémfehér szegéllyel, tavasszal gyakran világosabb, sárgás árnyalatúak. A lomb világos, szinte ragyogó hatást kelt, és szétmorzsolva kellemes aromás illatot áraszt. Augusztustól szeptemberig a vesszők végén apró kékeslila virágokból álló rövid bugák nyílnak, amelyek látványosan kiemelkednek a világos lombból. Melegebb vidékeken október elejéig is virágozhat. Nektárt és virágport is kínál, ezért a méhek, a poszméhek és a lepkék egyaránt felkeresik. Olyan kertekbe illik, ahol a beporzók támogatása is cél. Kompozícióban alacsony hangsúlyként alkalmazható cserjecsoportok előterében, díszfüvekkel társított vegyes évelőágyásokban, utak és burkolt felületek mentén. Alacsonyabb termete és tömör gyökérzete révén nagyobb dézsákban is jól mutat napos teraszokon, ahol a tarka lomb és a kék virág társításával teszi hangulatosabbá a késő nyarat.

Termesztés: A hazai viszonyok közötti jó növekedéshez teljes napsütés és meleg, védett termőhely ajánlott, ahol a hajtások jól beérnek. A talaj legyen laza, jó vízelvezetésű, ideális esetben homokos vályog, pH-ja körülbelül 6-7,5. Kötött talajban homok vagy kavics hozzáadásával javítható a vízelvezetés. Az ültetés márciustól októberig végezhető, hűvösebb vidékeken elsősorban tavasszal. Az öntözés mérsékelt legyen, begyökeresedés után a cserje a hosszabb aszályos időszakokat is jól tűri. Ajánlott az ásványi anyagú mulcsozás, amely a természetes termőhelyet idézi, és mérsékli a gyökérnyak körüli túlzott nedvességet. Kizárólag a fiatal hajtásokon virágzik, ezért kora tavasszal erősebb metszés javasolt, a hajtások hosszának 1/3-ára vagy 1/2-ére visszavágva, ami elősegíti a dús növekedést és a virágok színét. A fiatal növények meghálálják a gyökérzóna enyhe téli védelmét, a kifejlett cserjék a -20 °C körüli fagyokat is elviselik. Rendkívül nedves teleken elfagyhat, de tövéről jól regenerálódik. A kártevők közül levéltetvek jelenhetnek meg, ezek ellen a jól szellőző termőhely segít. Alacsony élő szegélyhez a növényeket körülbelül 0,5-0,7 m-es távolságra ültetik. Kisebb kertekben gyakran szoliterként vagy szárazságtűrő évelők kontrasztos kísérőjeként alkalmazzák.

Szerző: Jana | Revízió: 2.12.2025