Aprólevelű madárbirs 'Streib's Findling' Cotoneaster microphyllus 'Streib's Findling'

Termék részletes leírása

Cotoneaster dammeri 'Streib´s Findling' – a kislevelű kőtörő díszkultivársa, amely a kertészeti szakirodalomban gyakran Cotoneaster dammeri 'Streib's Findling' vagy általánosabban „fekvő kőtörő” név alatt is szerepel. A kislevelű kőtörők eredetileg Kína és a Himalája hegyvidékeiről származnak, ahol a növények a sziklás lejtőkön, ritkás cserjésekben és jó vízelvezetésű helyeken telepedtek meg. A kultivár rendkívül alacsony, sűrű és lassú terjedésű szőnyegszerű növekedést alakít ki. Általában 0,1–0,3 m magasságot és 1,5–2,5 m szélességet ér el, a korától és a rendelkezésre álló területtől függően. Hajtásai kúszók, szorosan simulnak a talaj felszínéhez, és finom, egyenletes textúrát alkotnak. Levelei aprók, kerekdedtől elliptikusig terjedő alakúak, fényesek, sötétzöldek, az év hűvösebb szakában pedig bronz vagy borvörös árnyalatot nyerhetnek. Májustól júniusig fehér virágai nyílnak sötétebb porzókkal, amelyek táplálékot nyújtanak a méheknak és az apró rovaroknak. A nyár végén gömbölyű, piros termései érnek be, amelyek gyakran télig is megmaradnak, és a madaraknak szolgálnak táplálékként. A termések díszértékűek, és nem fogyasztásra valók. A kultivár kiválóan alkalmas lejtőkbe, száraz kőfalakra, sziklakertbe, cserjék elé, dézsákba, vagy akár alacsony pázsitpótlátként olyan helyekre, ahol nincs rendszeres nagy igénybevétel. Ütvezetési kompozícióban jól kísérik az alacsony borókák, árvirágok, cölötyösfüvek, bidderfű, kullangok, levendula és a tavaszi hagymások.

Termesztés: Jól fejlődik teljes napon vagy félárnyékban, árnyékban megritkul, kevesebbet virágzik és terem. Megfelel neki a jó vízelvezetésű, tápláló, humuszos talaj, amely nem szárad ki teljesen, de nem is marad tartósan pangó vizes. Enyhén savanyú és meszes aljzatokat is elvisel, tájékoztató jelleggel pH 5,5–7,5. Az ültetés utáni első évben rendszeres öntözés javasolt, később meglehetősen ellenálló a szárazsággal szemben. A trágyázás elegendő mérsékelt tavasszal komposzttal vagy lassan oldódó díszfákhoz való műtrágyával, az aljnövényzet tisztán tartását a kéreg- vagy mulcsréteg segíti. A metszést általában a virágzás utáni, túlnyúló hajtások visszavágására vagy kora tavasszal, az elágazódás ösztönzése és az alacsony vonal megtartása érdekében korlátozzák. A növények ideális ültetési ideje március és november között van, kivéve a fagyos talajt. A gyors beállásra 40–60 cm-es tőtávolságot javasoljuk, ami körülbelül 5–7 növényt jelent négyzetméteren. A fajta körülbelül -20 °C-ig fagytűrő. Nyílt területeken a téli nap és a szél a levelek kiszáradását okozhatja, ezért a mulcs és az olvadáskor történő téli öntözés segít. Betegségek közül előfordulhat a rózsafélék peronoszpórás megbetegedése, száraz nyarakon pedig lisztharmat, kártevők közül pedig levéltetvek vagy pajzstetvek. A sérült hajtások időben történő eltávolítása és a szellős ültetés általában csökkenti a kockázatot.

Szerző: Kristýna | Felülvizsgálat: 2026.06.24.