Aprólevelű madárbirs 'Streib's Findling' Cotoneaster microphyllus 'Streib's Findling'

Termék részletes leírása

Aprólevelű madárbirs 'Streib's Findling'  - az aprólevelű madárbirs díszkultivárja, amelyet a kertészeti források gyakran Cotoneaster dammeri 'Streib's Findling' néven vagy általánosan terülő madárbirsként is említenek. Az aprólevelű madárbirsek eredeti köre Kína és a Himalája hegyvidékeiről származik, ahol a növények köves lejtőkön, ritkás cserjésekben és jó vízelvezetésű helyeken élnek. A fajta rendkívül alacsony, sűrű, lassan terjedő szőnyeget képez. Általában 0,1–0,3 m magasra és 1,5–2,5 m szélesre nő, kortól és a rendelkezésre álló helytől függően. Hajtásai elfekvők, szorosan a talajfelszínre simulnak, és finom, egyenletes textúrát alkotnak. Levelei aprók, kerekdedek vagy elliptikusak, fényesek, sötétzöldek, az év hidegebb részében bronzos vagy borvörös árnyalatot kaphatnak. Májusban és júniusban sötétebb portokú fehér virágok nyílnak, amelyek táplálékot nyújtanak a méheknek és az apró rovaroknak. Nyár végétől gömbölyű, piros almácskatermések érnek, amelyek gyakran télig megmaradnak, és a madarak is fogyasztják. Termése díszértékű, fogyasztásra nem alkalmas. A fajta alkalmas lejtőkre, száraz támfalakra, sziklakertbe, cserjék elé, edénybe, valamint gyepet helyettesítő alacsony takarónak olyan helyeken, ahol nincs rendszeres taposás. Kompozícióban jól társítható alacsony borókákkal, varjúhájakkal, csenkeszekkel, kakukkfűvel, gólyaorrokkal, levendulával és tavaszi hagymás növényekkel.

Termesztés: Teljes napon és félárnyékban fejlődik jól, árnyékban felritkul, kevesebbet virágzik és terem. A jó vízáteresztő, humuszos, jó vízelvezetésű talaj felel meg neki, amely nem szárad ki teljesen, de tartósan sem áll víz alatt. Az enyhén savanyú és a meszes talajt is elviseli, tájékoztató jelleggel pH 5,5–7,5. Ültetés után az első szezonban rendszeres öntözés ajánlott, később viszonylag jól tűri a szárazságot. Elegendő a mérsékelt tavaszi trágyázás komposzttal vagy díszfáknak és díszcserjéknek szánt lassan oldódó trágyával, az állomány tisztán tartását kéreg- vagy faaprítékmulcs segíti. A metszés általában a túlnövő hajtások visszavágására korlátozódik elvirágzás után vagy kora tavasszal, hogy elősegítse az elágazódást és megőrizze az alacsony vonalat. Ültetése márciustól novemberig lehetséges, fagyott talaj kivételével. Az állomány gyors záródásához 40–60 cm-es ültetési távolság ajánlott, ez nagyjából 5–7 tő négyzetméterenként. A fajta körülbelül -20 °C-ig fagytűrő. Nyílt fekvésben a téli napsütés és a szél a levelek kiszáradását okozhatja, ezért segít a mulcs és az olvadáskori téli öntözés. A betegségek közül tűzelhalás, száraz nyarakon lisztharmat is előfordulhat, a kártevők közül levéltetvek vagy pajzstetvek. A sérült hajtások időben történő eltávolítása és a levegős ültetés általában csökkenti a kockázatot.

Szerző: Kristýna | Revízió: 24.06. 2026