Arends-kerti tollbuga 'Czerwona Lodyga' Astilbe x arendsii 'Czerwona Lodyga'

Termék részletes leírása

Arends-kerti tollbuga 'Czerwona Lodyga' - virága fehér színű. A tollbuga a kőtörőfűfélék családjába tartozó, hosszú életű lágyszárú növény. Ez a különleges fajta, amelynek lengyel neve jellegzetes vörös szárára utal, felálló, sűrű habitusú, kifejlett magassága 50–70 centiméter, szélessége mintegy 40–50 centiméter. Levelei összetettek, kétszeresen-háromszorosan szárnyaltak, fűrészes szélűek, tavasszal bronzos árnyalatúak, később sötétzöldek. Legfőbb esztétikai értékét a mélyvörös–bordó levélnyelek és szárak adják, amelyek dús, bugás virágzatot hordoznak apró, finom illatú fehér virágokból. A virágzás júliusban kezdődik és augusztusig tart. A méhcsalogató virágok vonzzák a beporzókat, vágott virágnak és szárazvirág-kompozíciókba is alkalmasak. A kertépítészetben a fajtát árnyékliliomokkal, tűzesőkkel vagy páfrányokkal társítják, így az aljnövényzet-szerű kertrészekben vonzó szerkezeti kontraszt jön létre. A növény föld feletti részei természetes cserzőanyagokat tartalmaznak, amelyeket az ázsiai országok hagyományos népi gyógyászata összehúzó hatásuk miatt használt, a modern kertészet azonban kizárólag magas díszértéke miatt becsüli.

Termesztés: Legjobban félárnyékban vagy árnyékban, szélvédett, párásabb helyen fejlődik, hasonlóan az erdei aljnövényzethez és a vízpartokhoz. Tűző napon csak egyenletesen nedves talajban és nyári túlmelegedés nélkül marad szép. Ideális számára a humuszos, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű vályogtalaj, amely azonban tartósan nem szárad ki, pH-ja kb. 5,5–7,0. Ültetése márciustól októberig végezhető, nyári ültetésnél a begyökeresedés után kulcsfontosságú a rendszeres öntözés. Virágzása a fajtától függően általában júniustól augusztusig tart, betakarításról nem beszélhetünk. Az öntözés hajtáskezdéskor és virágzás előtt legyen mélyebb és gyakoribb, a szárazság a levélszélek barnulásához és gyengébb virágképzéshez vezet. Trágyázásra elegendő tavasszal komposzt vagy lassan oldódó évelőtrágya, laza talajokban nyári szervesanyag-pótlás segít. A lombkomposztból vagy kéregből készült takarás stabilizálja a nedvességet és mérsékli a hőmérséklet-ingadozást. A metszés a száraz szárak és levelek tél végi eltávolítására korlátozódik, az elvirágzott virágzatok a szerkezet kedvéért meghagyhatók, vagy a rendezett megjelenés érdekében eltávolíthatók. Edényben mélyebb cserép, magasabb humusztartalmú közeg és rendszeres öntözés ajánlott, télen az edényt védeni kell, hogy a teljes földlabda át ne fagyjon. A kifejlett tövek fagytűrése a gyakorlatban nagyjából -30 °C és -34 °C között van, a fiatal ültetések meghálálják a takarást. Szárazságtűrése alacsony. A leggyakoribb problémát a csigák, túlöntözéskor a gyökérrothadás, ritkán gombás levélfoltosság jelentik, a megelőzés a levegős ültetési távolságon és az egyenletes nedvességen alapul. Az ajánlott ültetési távolság alacsony fajtáknál 25–30 cm, magasabbaknál 35–45 cm, vagyis kb. 5–12 tő/m²; kezdőknek a legbiztosabb a vízpartra vagy takart, rendszeresen öntözött ágyásba ültetés.

Szerző: Nikol | Revízió: 19.5. 2026