Arends-kőtörőfű 'Peter Pan' Saxifraga x arendsii 'Peter Pan'

Termék részletes leírása

Arends-kőtörőfű 'Peter Pan' - a 'Peter Pan' fajta az úgynevezett mohaszerű kőtörőfüvek (Mossy Group) körébe tartozik, és alacsony, tömör párnákat fejleszt apró, finoman szeldelt, örökzöld, közép- és sötétzöld levélrózsákból. Áprilisban és májusban, a tavasz alakulásától függően május végén és június elején is, mintegy 10 cm magas, vékony virágszárakon nyílnak a tál alakú, ötszirmú, rózsaszíntől kárminvörösig terjedő színű, halványsárga közepű virágok. Illatuk általában nem érezhető, ugyanakkor korai nektár- és pollenforrást jelentenek az apró beporzóknak. Virágzás után rendezett zöld párna marad, amely finoman takarja a talajt, és kisebb ültetésekben visszaszorítja a gyomosodást. Kompozícióban jól illik ternyékhez, ikravirágokhoz, kakukkfüvekhez, alacsony varjúhájakhoz és apró díszfüvekhez, száraz kőfalak mentén a kövek között és a résekben is természetesen hat. Az Arends-kőtörőfű, Saxifraga × arendsii, kerti hibridek csoportja, amely a sziklarésekben és törmeléklejtőkön élő havasi kőtörőfüvekre vezethető vissza, ahol hűvösebb, nedvesebb mikroklíma és gyors vízelvezetés jellemző. Nevét Georg Arends német faiskolásról kapta, aki a 20. század elején elterjesztette a mohaszerű kőtörőfüvek kerti termesztését.

Termesztés: Napos vagy enyhén félárnyékos termőhelyet és mindenekelőtt kiváló vízelvezetést igényel, mert a téli nedvesség gyakrabban okoz pusztulást, mint a fagy. Sovány, kaviccsal és kőtörmelékkel kevert ásványi talaj ideális, lehetőleg semleges vagy enyhén lúgos, 6,5–7,8 pH-jú. Kötött talajon az ültetőgödörbe durva homokot és zúzalékot kevernek, a felszínt pedig gyakran kavicsmulccsal takarják, amely megóvja a levélrózsát a szennyeződéstől, és csökkenti a gyökérnyak rothadásának kockázatát. Fontos a jó légmozgás is, ezért a növényt nem ültetik tartósan hóval borított, zugos helyekre. A konténeres növények ültetés után általában gyorsan megerednek, öntözésre főleg ültetés után és tartós nyári szárazságban van szükség, később a növény a szárazabb tartást is elviseli. A trágyázás mérsékelt, tavasszal és virágzás után adott kis adagok előnyösebbek, hogy a szövetek jól beérjenek. Tavasszal eltávolítják a sérült leveleket, virágzás után a virágszárak visszavághatók, így a levélrózsa tömör marad, és minimális bolygatás mellett hosszú életű. Edényben is nevelhető, ha drénréteg és zúzalékot tartalmazó ásványi ültetőközeg kerül bele, télen fontos az edényt megvédeni a tartós esőtől. Ültetése márciustól októberig ajánlott, fagymentes talajba. 20–25 cm-es tőtávolság mellett négyzetméterenként mintegy 16–20 növénnyel számolnak. Kerti körülmények között fagytűrése általában -30 °C körüli, leggyakoribb problémája a túlöntözés okozta rothadás, ritkán levéltetvek jelennek meg a virágszárakon, vagy csigák okoznak kárt, különösen esős teleken.

Szerző: Nikol | Revízió: 6.2. 2026