Arends-kőtörőfű 'Pixie Pan Red' Saxifraga x arendsii 'Pixie Pan Red'

Termék részletes leírása

Arends-kőtörőfű 'Pixie Pan Red' - alacsony párnákat nevelő sziklakerti növény. Az európai katalógusleírások a Pixi Pan sorozatot a Florensis B.V. nemesítési programjához kötik, jellemzője a nagyon sűrű, finom levelű párna és a szilárd, meg nem nyúló tőkocsányokon nyíló virágok. A 'Pixi Pan Red' fajta alacsony, tömör párnákat alkot apró, mélyen szeldelt, többnyire örökzöld, sötétzöld levélrózsákból. Áprilisban és májusban a párna fölött rövid tőkocsányok jelennek meg tál alakú, ötös szimmetriájú, pirostól pirosas-rózsaszínig terjedő színű virágokkal, gyakran halványsárga torokkal, a hűvösebb hazai fekvésekben a virágzás júniusban is elhúzódhat. Illata általában nem érezhető, virágai azonban korai nektár- és virágporforrást jelentenek az apró beporzóknak. Virágzás után rendezett, zöld párna marad az ültetésben, amely finoman takarja a talajt, és a kisebb kompozíciókban visszaszorítja a gyomosodást. Jó szomszédai a ternyék, az ikravirágok, a kakukkfüvek, az alacsony varjúhájak, a tavaszi hagymás növények és az apró díszfüvek, amelyek között a virágok színe szépen elválik a kőtől és a kavicstól.

Termesztés: Teljes napos vagy könnyű félárnyékos termőhelyet és mindenekelőtt kiváló vízelvezetést igényel, mert a pusztulást gyakrabban okozza a téli nedvesség, mint a fagy. Sovány, ásványi, kaviccsal és kőzúzalékkal kevert talaj való neki, ideálisan semleges vagy enyhén lúgos, pH 6,5–7,8. Kötött talaj esetén az ültetőgödörbe durva homokot és zúzalékot kevernek, a felszínt pedig gyakran kavicsmulccsal takarják, amely csökkenti a levélrózsa szennyeződését és a gyökérnyak rothadásának kockázatát. Fontos a jó légmozgás is, ezért a növényt nem ültetik eldugott, sokáig hóval borított zugokba. A konténeres növények ültetés után általában gyorsan megerednek, öntözésre főleg ültetés után és a hosszú nyári aszály idején van szükség, később a növény a szárazabb körülményeket is tűri. A trágyázás legyen mértékletes, alkalmasabbak a tavaszi és virágzás utáni kis adagok, hogy a szövetek jól beérjenek. Tavasszal eltávolítják a sérült leveleket, virágzás után a tőkocsányok visszavághatók, így a levélrózsa tömör marad, és minimális bolygatás mellett hosszú életű. Edényben is nevelhető, ha drénréteget és zúzalékot tartalmazó ásványi közeget használnak, télen fontos az edényt megvédeni a tartós esőtől. Ültetése márciustól októberig ajánlott, fagymentes talajba. 20–25 cm-es tőtávolság mellett négyzetméterenként mintegy 16–20 növénnyel számolnak. Kerti körülmények között általában -30 °C körül fagytűrő, a leggyakoribb gond a túlnedvesedés okozta rothadás, ritkán levéltetvek jelennek meg a virágzó tőkocsányokon, illetve csigakártétel fordul elő, főként esős teleken.

Szerző: Nikol | Revízió: 6.2. 2026