Arisaema griffithii Arisaema griffithii

Termék részletes leírása

Arisaema griffithii - a Keleti-Himalája, valamint a szomszédos tibeti és nepáli területek nedves hegylábi erdeiből származik. Természetes élőhelyén korhadó lombavarban gazdag, humuszos talajon él, gyakran tisztások és ritkás aljnövényzet mozaikjában. Gumós, nyáron visszahúzódó évelő, amely tavasszal többnyire két felálló levelet hoz, mindegyiket három rombusz alakú levélkére osztva. A kifejlett növény általában 50–60 cm magasra és 30–45 cm szélesre nő. Májustól júniusig a talaj közelében jelenik meg virágzata, amelyet nagyjából 10–25 cm hosszú buroklevél alkot. A buroklevél zöldtől bíborig terjedő színű, sűrűn erezett és csuklyaszerűen hajlott, így kobrafejre emlékeztet. Belsejében apró virágokat hordozó torzsa rejlik, amelyet késő nyáron piros bogyók követhetnek. Beporzását rendszerint rovarok végzik, a méhek számára inkább kiegészítő táplálékforrás. Kompozícióban páfrányokkal, árnyékliliomokkal, tűzesőkkel, kaukázusi nefelejcsekkel és más árnyékkedvelő évelőkkel hat természetesen, ahol a levéltextúrák kontrasztja érvényesül. Kezelése óvatosságot kíván, nedve irritálhatja a bőrt, és lenyelve ártalmas.

Termesztés:  A hűvösebb, nedvesebb termőhelyet kedveli, legjobb a félárnyék, védve a déli napsütéstől és a szárító széltől. A humuszos, laza, jó vízáteresztő, tartósan enyhén nedves, 5,5–7,0 pH-jú talaj válik be. A vízelvezetés főként télen fontos, amikor a többletvíz növeli a gumók rothadásának kockázatát. A gumókat nagyobb mélységbe, nagyjából 20 cm körülre ültetjük, hogy a talaj stabilan hűvösebb rétegébe kerüljenek. Növekedés idején rendszeres öntözést igényel, a levelek visszahúzódása után az öntözést mérsékeljük, hogy a közeg ne maradjon tartósan nedves. Tápanyagellátására tavasszal általában komposzt vagy lombkomposzt szolgál, esetleg áprilistól májusig kis adag évelőtrágya. Metszést nem igényel, csak a visszahúzódás után elszáradó maradványokat távolítjuk el. Hazai viszonyok között a faj csak gyengén fagytűrő, nagyjából 0–5 °C-ig, ezért vastagabb lomb- és fenyőgallytakarást alkalmazunk, vagy mélyebb edényben neveljük, amelyet télre 2–8 °C körüli, fagymentes helyiségbe viszünk. A konténeres növényeket tavasszal, általában márciustól májusig ültetjük, hűvösebb fekvésben inkább később. Összefüggő hatású aljnövényzethez a várható szélességtől függően négyzetméterenként nagyjából 6–9 növénnyel számolunk. A lehetséges kártevők közül csigák és gyökérormányosok jelentkeznek, a frissen hajtó részeken rágás is előfordul. Betegségek inkább csak kivételesen lépnek fel, ha a talaj levegős és nem túl nedves. A lombkomposztból vagy finom kéregből készült mulcs segít egyenletesen tartani a nedvességet és mérsékelni a hőmérséklet-ingadozást a gyökérzónában. Szaporítható sarjakkal késő nyáron, illetve magvetéssel, amely türelmet igényel.

Szerző: Kristýna | Revízió: 10.02.2026