Arizonai ciprus 'Glauca' Cupressus arizonica 'Glauca'

Termék részletes leírása

Arizonai ciprus 'Glauca' - ezüstöskék vagy szürkéskék lombozatáért kedvelt, amely télen is hűvös, tiszta hatást kelt. A faj az USA délnyugati részéről és Mexikó északi részéről származik, száraz, köves termőhelyekhez alkalmazkodott, ezért a 'Glauca' melegebb és szárazabb kertekben is jól megállja a helyét. Kérge szürkésbarna, idősebb példányokon helyenként leválik, és kiemeli a törzs mintázatát. Közepes növekedésű, örökzöld fát nevel, amely kifejlett korában Magyarországon gyakran 10 m körüli magasságú, keskeny vagy oszlopos koronája nagyjából 3 m széles. Elágazása sűrű és szabályos, ezért a növény nyírás nélkül is rendezett benyomást kelt. Pikkelyes levelei aromásak, szétmorzsolva gyantás illatot árasztanak, a fiatal hajtások finomabbak, tavasszal világosabban hamvasak. A beérett növényeken 2–3 cm-es gömbölyű tobozok fejlődnek, amelyek ősszel érnek, és télen át is az ágakon maradhatnak. A fajta tűri a metszést és jól besűrűsödik, ami zöldfalakban értékes tulajdonság, ugyanakkor színe miatt szoliterként vagy utak menti sorültetésben is kitűnik. A gyanta illata és az örökzöld tömeg egész évben karaktert ad a kertnek, a szélporozta virágok pollenje érzékeny személyeknél allergiás panaszokat okozhat. Azoknak a kertészeknek ajánlott, akik igénytelen, mutatós, tartósan díszítő tűlevelűt keresnek.

Arizonai ciprus - gyakran Hesperocyparis arizonica néven is említik. Az USA délnyugati részéről és Mexikó északi részéről származik, ahol köves, jó vízelvezetésű lejtőkön és hegyvidéki területeken, egészen körülbelül 2000 m tengerszint feletti magasságig nő. Kérge szürkésbarna, idősebb fákon vékony lemezekben válik le, és simább, világosabb rétegeket tár fel. Hazai viszonyok között kúpos vagy széles oszlopos koronájú örökzöld fát nevel, amely kifejlett korában nagyjából 20–25 m magas és 6–10 m széles. Pikkelyes levelei kékeszöldek vagy szürkéskékek, szétmorzsolva aromásak, tavasszal finomabb, puhább ágacskákon hajtanak ki. Idősebb növényeken 2–3 cm-es, gömbölyű, fás tobozok fejlődnek, amelyek ősszel érnek, és télen át is az ágakon maradhatnak. A faj tűri a metszést és jól besűrűsödik, ezért nyírt élősövényként vagy szélfogóként is használják, ahol szárazabb vidékeken a tuják alternatívája lehet. Kiválóan tűri az aszályos időszakokat, és sok más ciprusnál jobban viseli a meszesebb talajokat, ezért rekultivált és szegényebb termőhelyeken is gyakran alkalmazzák. A növény szélporozta, pollenje érzékeny személyeknél allergiás reakciókat válthat ki, gyantája jellegzetes gyantás illatú.

Termesztés: Teljes napsütésben álló termőhelyet igényel, ideális esetben szélvédett helyen és melegebb mikroklímában, ahol télen kevésbé szárítja a szél. A talaj legyen jó vízáteresztő, drénezett, inkább száraz vagy mérsékelten nedves, tartós pangó víz nélkül, a pH tájékoztató jelleggel 6,0–8,0. Kötött agyagtalajban előnyös az enyhén kiemelt helyre ültetés és a kavics bekeverése. Ültetésének ideje tavasz és ősz, fagyott talaj kivételével, konténeres növények öntözés biztosításával márciustól novemberig is ültethetők. Az öntözés az első 1–2 évben fontos, utána a faj szárazságtűrő, hosszan tartó nyári aszályban azonban 10–14 naponta egy alapos öntözés segít. A trágyázás legyen mérsékelt, tavasszal elegendő a komposzt vagy lassan oldódó, tűlevelűeknek való trágya. A kéreg- vagy faapríték-mulcs stabilizálja a nedvességet és védi a gyökereket. A metszést késő tavasztól nyárig végezzük, csak a zöld részekbe, a lombtalan idős fába való mély beavatkozás után rosszul hajt ki újra. Takarósövényhez körülbelül 1,0–1,5 m, szélfogókhoz és laza sorokhoz 2,5–4,0 m tőtávolság ajánlott, a szoliterek legalább 3–4 m távolságot igényelnek. Virágzása feltűnés nélküli, a pollen általában tél végén, tavasz elején szabadul fel, a tobozok ősszel érnek. A beérett növények fagytűrése a gyakorlatban −23 és −25 °C körüli, a fiatal ültetéseknek jót tesz a mulcs és a fagymentes napokon végzett öntözés. Edényben csak nagy, drénezett cserépben nevelhető, a tartályt télen átfagyás ellen szigetelni kell. A betegségek közül túlöntözéskor gyökérrothadás, valamint ágelhalással járó ciprusrák (Seiridium) jelentkezhet, a kártevők közül szárazság okozta stressz esetén szúbogarak és takácsatkák. Kezdők számára a legfontosabb, hogy télen és tavasszal ne öntözzék túl a növényt, és figyeljenek a napos oldalon fellépő téli perzselésre.

Szerző: Kristýna | Revízió: 24.02. 2026