Árlevelű lángvirág 'Atropurpurea' Phlox subulata 'Atropurpurea'

Termék részletes leírása

Árlevelű lángvirág 'Atropurpurea' - Észak-Amerika keleti részéről származó, sziklakerti évelő, amely a gyors vízelvezetésű homokos és köves talajokhoz alkalmazkodott. Hajtásai a talajfelszínen kúsznak, sűrűn elágaznak, és a szárcsomóknál könnyen meggyökeresednek, így az állomány fokozatosan összefüggő szőnyeggé záródik. Az 'Atropurpurea' klasszikus színváltozat, sötétebb virágzattal. Kifejlett korában 10–15 cm magas és 30–60 cm széles, kedvező körülmények között nagyobb is lehet. Közepes növekedésű, hajtásai a szezonban oldalirányban gyarapodnak, és 2–3 év alatt kisebb felületet is képesek befedni. Hűvösebb tavaszon a virágok színe mélyebb, melegebb időben bíborrózsaszín felé tolódhat. Rézsűkön is beválik, ahol csökkenti a felszíni lefolyást, és védi a talajt az esőcseppek fröccsenésétől. Elvirágzás után az alacsony párna zöld szőnyegként marad meg, amely kiemeli a háttérben álló nyári évelőket. A fehér virágú fajtákhoz képest az 'Atropurpurea' drámaibb hatású, ezért gyakran ismétlődő színfoltként alkalmazzák. Levelei nagyon keskenyek, ár alakúak, kissé merevek, középzöldek, télen gyakran alacsony párnaként megmaradnak. Áprilistól májusig a hajtásvégeken sűrű virágcsomók fejlődnek, az egyes virágok mintegy 2–3 cm-esek, bíborpiros–borvörös árnyalatuk szépen elüt a világos kavicstól. A növény méhlegelő, tavasszal virágport és nektárt kínál akkor, amikor az évelőágyások még csak ébredeznek. Virágszíne a sárga virágú ternyék mellett érvényesül igazán, finomabb összhatást ad a fehér tatárvirágokkal és a szürke levelű évelőkkel, például a tisztesfű ezüstös fajtáival. Kőfalakon és kővályúkban hajtásai átbuknak a peremen, és alacsony, egész évben zöld növényzettel egységesítik a kompozíciót.

Termesztés:  Az árlevelű lángvirág termesztésének alapja a teljes napfény és a megbízható vízelvezetés. Napos termőhelyen fejlődik a legjobban, a enyhe félárnyékot is elviseli, ott azonban az állomány ritkább és a virágzás gyengébb. Fontos elkerülni a téli pangó vizet, amely megrövidíti a párnák élettartamát. Az ideális talaj könnyű, homokos-kavicsos, jó vízáteresztő és inkább száraz, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású, kb. pH 6,0–7,5. Meszesebb talajban is általában gond nélkül nő, ha a víz gyorsan elfolyik. Kötött talajok szerkezetét kavics és durva homok hozzáadásával javítjuk, a finom kavicsból készült ásványi mulcs szárazon tartja a gyökérnyakat, és mérsékli a rothadást. Öntözésre főként ültetés után és begyökeresedéskor van szükség, később a növény a szárazságot jobban tűri, mint a tartós nedvességet, nyáron inkább csak hosszabb aszály idején öntözzük alaposan. A trágyázás legyen mértékletes, gyakran elegendő tavasszal egy vékony réteg komposzt, a nagyobb nitrogénadag laza növekedést és gyengébb virágzást eredményez. Elvirágzás után a hajtások sekély visszavágása sűrűbbé teszi a párnát, és csökkenti a közép felkopaszodását. Hazai viszonyok között az ültetés leggyakrabban márciustól októberig, fagymentes időben történik, az ajánlott tőtávolság általában 30–35 cm, azaz kb. 7–11 tő/m². Edényben könnyű, ásványos jellegű közeget használunk drénréteggel és megbízható vízelvezetéssel, télen a földlabda érzékenyebb, és a fagy közbeni túlöntözés kockázatos. A beérett növények fagytűrése magas, általában −40 °C körüli, a gondot nem a fagy, hanem a téli nedvesség okozza. Kezdőknek bevált, hogy ne ültessék nehéz agyagos talajba vízelvezetés nélkül, ne öntözzék túl, és ne hagyják a párnákat tartósan árnyékban.

Szerző: Kristýna | Revízió: 04.02. 2026