Árlevelű lángvirág 'Rosette' Phlox subulata 'Rosette'

Termék részletes leírása

Árlevelű lángvirág 'Rosette' - Észak-Amerika keleti részéről származik, ahol napos lejtőkön, sziklakibúvásokon és gyorsan vízelvezető homoktalajokon él. A 'Rosette' kultivár alacsony, sűrű párnákat fejleszt keskeny, ár alakú, világoszöld levelekből. Hazai viszonyok között általában 5–10 cm magasra nő, és fokozatosan körülbelül 40–50 cm szélesre terül. Áprilisban és májusban a hajtások végén ötszirmú, rózsaszín virágok nyílnak finoman bemetszett cimpákkal, amelyek a növényt néhány hétre szinte teljesen beborítják. A növény kedvelt méhlegelő, virágzáskor a poszméheket is vonzza. A kertben talajtakaró évelőként sziklakertbe, ágyásszegélyre, kavicsos kompozíciókba és száraz kőfalakra ajánlott. Jó társnövényei a ternyék, a tatárvirágok, a varjúhájak, az alacsony díszfüvek és a tavaszi hagymás növények, amelyek között a rózsaszín szőnyeg lágyabbá teszi az átmenetet a kő és a magasabb évelők között. Elvirágzás után a növény finom levélszerkezetével továbbra is díszít, és segít visszaszorítani a gyomosodást. Lejtőkön a kövek közötti zsebekbe ültetés vált be, ezek védik a gyökereket a téli víztől, nyáron pedig hőt tárolnak.

Termesztés: Az árlevelű lángvirág termesztésének alapja a teljes napfény és a megbízható vízelvezetés. Napos termőhelyen fejlődik a legszebben, a enyhe félárnyékot is elviseli, ott azonban a tövek ritkábbak és a virágzás gyengébb. Fontos elkerülni a téli pangó vizet, amely megrövidíti a párnák élettartamát. Az ideális talaj könnyű, homokos-kavicsos, jó vízáteresztő és inkább száraz, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású, körülbelül pH 6,0–7,5 közötti. Meszesebb talajban is általában gond nélkül nő, ha a víz gyorsan elfolyik. Kötött talajok szerkezetén kavics és durva homok hozzáadása javít, a finom kavicsból készült ásványi mulcs szárazabban tartja a gyökérnyakat és csökkenti a rothadást. Az öntözés főleg ültetés után és a begyökeresedés idején fontos, később a növény a szárazságot jobban tűri, mint a tartós nedvességet, nyáron inkább csak hosszabb aszály idején kap alaposabb öntözést. A trágyázás mértékletes, gyakran elegendő tavasszal egy vékony réteg komposzt, a nagyobb nitrogénadagok laza növekedést és gyengébb virágzást okoznak. Elvirágzás után olykor sekélyen visszavágják a hajtásokat, hogy a tövek besűrűsödjenek és a közepük ne kopaszodjon fel. Az ültetés hazai viszonyok között többnyire márciustól októberig történik, fagymentes időben. Az ajánlott tőtávolság általában 30–35 cm, vagyis négyzetméterenként körülbelül 7–11 tő. Edényben könnyű, ásványi jellegű közeget használnak vízelvezető réteggel és megbízható lefolyással, télen a gyökérlabda érzékenyebb, a fagy idején jelentkező túlöntözés pedig kockázatos. A beérett növények fagytűrése magas, általában −40 °C körüli. A gondot nem a fagy, hanem a téli nedvesség okozza. Kezdőknek bevált, hogy ne termesszék vízelvezetés nélküli kötött agyagtalajban, ne öntözzék túl, és ne hagyják a párnákat tartósan árnyékban.

Szerző: Kristýna | Revízió: 04.02. 2026