Árlevelű lángvirág 'Samson' Phlox subulata 'Samson'

Termék részletes leírása

Árlevelű lángvirág 'Samson' - a csatavirágfélék családjába tartozó alacsony, sziklakerti évelő. A faj Észak-Amerika keleti és középső részéről származik, ahol köves, napsütötte termőhelyeken és ritkás állományokban nő. Kifejlett korában általában 10–20 cm magas, és 50–100 cm szélesre terül, közben a szárcsomóknál fokozatosan legyökeresedik, így megköti a lejtőt. A 'Samson' fajta talajhoz simuló, kúszó szárakat nevel keskeny, ár alakú, mélyzöld levelekkel, amelyek enyhe teleken részben megmaradnak. Áprilistól májusig a párna fölött kb. 2 cm átmérőjű, tölcsér alakú, pasztell rózsaszín virágok nyílnak hangsúlyosabb szemfolttal, a virágcsoportok elfedik a lombot, és egységes mozaikká alakítják az állományt. Talajtakaróként alkalmazható sziklakertekben, évelőágyások szegélyén, kavicsos ültetésekben, valamint száraz támfalakon átbukó növényként. Kompozíciókban jól társítható sziklai ternyével, ikravirággal, varjúhájakkal és alacsony díszfüvekkel, ahol kiemeli a tavaszi virághullámot, utána pedig nyugodt zöld hátteret ad.

Termesztés: Az árlevelű lángvirág termesztésének alapja a teljes napfény és a megbízható vízelvezetés. Napos termőhelyen fejlődik a legjobban, a enyhe félárnyékot is elviseli, ott azonban ritkább az állomány és gyengébb a virágzás. Fontos elkerülni a téli pangó vizet, amely megrövidíti a párnák élettartamát. Az ideális talaj könnyű, homokos-kavicsos, jó vízáteresztő és inkább száraz, enyhén savanyú–semleges kémhatású, kb. pH 6,0–7,5, meszesebb talajban is általában gond nélkül nő, ha a víz gyorsan elfolyik. Kötöttebb talajban szerkezetét kavics és durva homok hozzáadásával javítjuk, a finom kavicsból készült ásványi takarás szárazabban tartja a gyökérnyakat, és csökkenti a rothadást. Az öntözés főleg ültetés után és a begyökeresedés idején fontos, később a növény a szárazságot jobban tűri, mint a tartós nedvességet, nyáron inkább csak hosszabb aszály idején öntözzük alaposan. A trágyázás legyen mértékletes, gyakran elegendő tavasszal egy vékony réteg komposzt, a nagyobb nitrogénadag laza növekedést és gyengébb virágzást okoz. Elvirágzás után néha sekélyen visszavágják a hajtásokat a sűrűbb növekedés és a párna közepének felkopaszodása ellen. Hazai viszonyok között az ültetés leggyakrabban márciustól októberig történik fagymentes időben, az ajánlott tőtávolság általában 30–35 cm, ami kb. 7–11 tő négyzetméterenként. Edényben könnyű, ásványi jellegű közeget használunk drénréteggel és megbízható vízelvezetéssel, télen a földlabda érzékenyebb, a fagy idején jelentkező túlnedvesedés kockázatos. A beérett növények fagytűrése magas, általában −40 °C körüli, nem a fagy okoz gondot, hanem a téli nedvesség. Kezdőknek bevált tanács, hogy ne termesszék kötött agyagos talajban vízelvezetés nélkül, ne öntözzék túl, és ne hagyják a párnákat tartósan árnyékban.

Szerző: Kristýna | Revízió: 04.02. 2026