Árlevelű lángvirág 'Snowflake' Phlox subulata 'Snowflake'

Termék részletes leírása

Árlevelű lángvirág 'Snowflake' - a csatavirágfélék (Polemoniaceae) családjába tartozó alacsony, talajtakaró évelő, amely Észak-Amerika keleti részén elterjedt fajból származik. A természetben köves lejtőkön és napsütötte erdőszéleken él, ahol a jó vízelvezetés és a tavaszi nedvesség kedvez neki. A 'Snowflake' fajta rendkívül alacsony, tömör, 5–10 cm magas és körülbelül 30–45 cm széles párnákat nevel, hajtásai kúszva növekednek, és ahol a talajjal érintkeznek, legyökeresednek. Levelei keskenyek, árszerűek, élénkzöldek, védett helyen részben áttelelnek. Áprilisban és májusban apró, tölcsér alakú, tiszta fehér virágok nyílnak, sziromcimpáik finoman kicsípettek, így az állomány könnyű hótakaróhoz hasonlít. Semleges színének köszönhetően jól érvényesül az élénk színű hagymás növények, a sárga ternyék, a kék törpe nőszirmok mellett vagy a varjúhájak között, ahol elvirágzás után is díszítő marad.

Termesztés:  Az árlevelű lángvirág termesztésének alapja a teljes napfény és a megbízható vízelvezetés. Napos termőhelyen fejlődik a legjobban, a enyhe félárnyékot is elviseli, ott azonban ritkább az állomány és gyengébb a virágzás. Fontos elkerülni a téli pangó vizet, amely megrövidíti a párnák élettartamát. Az ideális talaj könnyű, homokos vagy kavicsos, jó vízáteresztő, inkább száraz, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású, körülbelül pH 6,0–7,5, a meszesebb talajokban is általában gond nélkül nő, ha a víz gyorsan elfolyik. Kötött talajban a szerkezet kavics és durva homok hozzáadásával javítható, a finom kavicsból készült ásványi takarás szárazabban tartja a gyökérnyakat és csökkenti a rothadást. Az öntözés főleg ültetés után és a gyökeresedés idején fontos, később a növény a rövid szárazságot jobban tűri, mint a tartós nedvességet, nyáron inkább csak hosszabb aszály idején, alkalmanként öntözzük. A trágyázás legyen mérsékelt, gyakran elegendő tavasszal egy vékony réteg komposzt, a nagyobb nitrogénadag laza növekedést és gyengébb virágzást okoz. Elvirágzás után a hajtások sekély visszavágása sűrűbb állományt eredményez, és mérsékli a párnák közepének felkopaszodását. Az ültetés hazai viszonyok között leggyakrabban márciustól októberig, fagymentes időben történik, az ajánlott tőtávolság általában 30–35 cm, vagyis négyzetméterenként körülbelül 7–11 növény. Edényben könnyű, ásványi jellegű közeget, drénréteget és megbízható vízelvezetést használunk, télen érzékenyebb a gyökérlabda, és veszélyes lehet az átnedvesedés fagy idején. A beérett növények fagytűrése magas, általában –40 °C körüli, a gondot nem a fagy, hanem a téli nedvesség jelenti. Kezdőknek bevált tanács, hogy ne termesszék kötött agyagos talajban vízelvezetés nélkül, ne öntözzék túl, és ne hagyják a párnákat tartósan árnyékban.

Szerző: Kristýna | Revízió: 04.02. 2026