Árlevelű lángvirág 'Zwergenteppich' Phlox subulata 'Zwergenteppich'

Termék részletes leírása

Árlevelű lángvirág 'Zwergenteppich' - alacsony, talajtakaró évelő a csatavirágfélék (Polemoniaceae) családjából. A napsütötte, köves termőhelyeken elterjedt észak-amerikai fajból származik. A fajta kúszó, a szárcsomóknál gyökeresedő hajtásokat fejleszt. Kifejlett korában mintegy 10 cm magas, az állomány szélessége a talajtól és a nedvességtől függően általában 40–60 cm körül alakul. Levelei keskenyek, ár alakúak és élénkzöldek, védett helyen részben áttelelnek. Áprilistól májusig a hajtásvégeken rózsaszín árnyalatú, sötétebb szemű, tölcséres virágok nyílnak, amelyek az állományban összefüggő mozaikká állnak össze. Jól mutat sziklakertekben, kavicsos ágyásokban, ágyásszegélyeken, kövek közötti résekben, és a száraz támfalakon is szépen átbukik. Társításban a sziklai ternye, a tatárvirág, a kakukkfű, az alacsony varjúhájak és az apró hagymás növények mellett érvényesül, ahol rózsaszíne a kert tavaszi színpalettájához kapcsolódik.

Termesztés:  Az árlevelű lángvirág termesztésének alapja a teljes napfény és a megbízható vízelvezetés. Napos termőhelyen fejlődik a legjobban. Enyhe félárnyékot is elvisel, ott azonban az állomány ritkább, a virágzás gyengébb. Fontos elkerülni a téli pangó vizet, mert az lerövidíti a párnák élettartamát. Az ideális talaj könnyű, homokos vagy kavicsos, jó vízáteresztő és inkább száraz, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású, körülbelül pH 6,0–7,5. Meszesebb talajban is többnyire gond nélkül nő, ha a víz gyorsan elfolyik. Kötött talajban kavics és durva homok hozzáadásával javítható a szerkezet. A finom kavicsból készült ásványi takarás szárazabban tartja a gyökérnyakat, és mérsékli a rothadást. Az öntözés főként ültetés után és a begyökeresedés idején fontos. Később a növény a kiszáradást jobban tűri, mint a tartós nedvességet, nyáron inkább csak hosszabb szárazság idején kap alkalmanként vizet. A trágyázás legyen mértékletes, gyakran elegendő egy vékony réteg komposzt tavasszal. A nagyobb nitrogénadag laza növekedést és gyengébb virágzást okoz. Elvirágzás után olykor sekélyen visszavágják a hajtásokat a tömörebb növekedés és a párna közepének felkopaszodása ellen. Hazai viszonyok között az ültetés leggyakrabban márciustól októberig történik, fagymentes időben. Az ajánlott tőtávolság általában 30–35 cm, ami négyzetméterenként körülbelül 7–11 növénynek felel meg. Edényben könnyű, ásványi jellegű közeget használnak, vízelvezető réteggel és megbízható lefolyással. Télen a gyökérlabda érzékenyebb, és fagyban a túlzott nedvesség jelent veszélyt. A beérett növények fagytűrése magas, általában −40 °C körüli. Nem a fagy okoz gondot, hanem a téli nedvesség. Kezdőknek bevált tanács, hogy ne termesszék vízelvezetés nélküli, kötött agyagtalajban, ne öntözzék túl, és ne hagyják a párnákat tartósan árnyékban.

Szerző: Kristýna | Revízió: 04.02. 2026