Azálea 'Doloroso' Azalea 'Doloroso'

Termék részletes leírása

Azálea 'Doloroso' - rendkívül feltűnő lombhullató azálea kifejezetten telt, vörösesnarancs virágokkal. A leglátványosabb fajták közé tartozik, és rododendronos kertekbe éppúgy illik, mint önálló ültetésbe. Kiemelkedik bőséges virágzásával, erőteljes színével és megbízható növekedésével. Közepes méretű, sűrű cserjévé fejlődik, amely általában 1,2–1,5 méter magas és hasonlóan széles. Habitusa meglehetősen kompakt, egyenletesen elágazó, alakítás nélkül is jól megtartja szép formáját. Levelei mélyzöldek, később sárga és narancssárga árnyalatokat öltenek, így ősszel is díszítő hatású. A fajta fő vonzereje a virágzata. Virágai májusban nyílnak. Nagyok, szélesen nyitottak, színük a mély vörösesnarancstól a tűznarancsig terjed, szélük finoman hullámos. A szín igen intenzív és kifejező, a cserjén valóságos szemet vonzó látvány. Bőven virágzik, a virágok csoportokban jelennek meg, így virágzáskor a cserje szinte teljesen színbe borul. Teljesen télálló, az ország hűvösebb vidékein is ültethető. Kiválóan illik rododendroncsoportokba, hangakertekbe, páfrányokkal társított ültetésekbe, színfoltként félárnyékos kertrészekbe vagy szoliternövényként. Telt narancs virágai fehér vagy rózsaszín rododendronok és sötétzöld tűlevelűek társaságában érvényesülnek igazán.

Az azálea ugyanabba a csoportba tartozik, mint a jóval nagyobb rododendronok. Azoktól eltérően az azáleák kisebbek (bár akadnak nagyobb példányok is), és egyes fajták ősszel részben vagy teljesen lehullatják leveleiket. Míg a rododendronok virága inkább harang alakú, az azálea virága tölcsérre emlékeztet. Kevés hellyel rendelkező kertekbe a japán azáleák ideálisak, mivel inkább szélességben, mint magasságban terebélyesednek. A legtöbb azálea a részben napos vagy félárnyékos helyet kedveli (a tűző nap perzselést okozhat, a túl kevés fény pedig az ágak és virágok megnyúlásához vezet). Májustól júniusig virágzik. Az elnyílt virágokat óvatosan kitörjük, hogy ne merítsék ki tovább a cserjét.

Termesztés:  Teljes napon vagy enyhe félárnyékban fejlődik a legjobban, védett, hideg huzattól mentes helyen, fagyzugoktól távol. A talaj legyen humuszos, laza, jó vízáteresztő, tartósan enyhén nedves és savanyú, körülbelül 4,5–6,0 pH-értékkel, tőzeg, lombkomposzt vagy tűlevélavar hozzáadásával. A növényeket sekélyen ültetjük, a gyökérnyakat a környező talaj szintjében tartva, tőzeggel és azáleák, rododendronok számára készült speciális földkeverékkel dúsított ültetőgödörbe. Az ültetés márciustól májusig vagy szeptembertől októberig ajánlott, konténeres növényeknél a hűvösebb nyári hónapokban is, elegendő öntözés biztosítása mellett. Az öntözés tartsa a közeget nedvesen, de ne sárosan. A bimbóképződés idején, június végén különösen fontos, hogy a földlabda ne száradjon ki. A trágyázás mérsékelt, évente egy-két alkalommal azálea- és rododendrontrágyával, lehetőleg tavasszal és virágzás után. Teljesen télállók, körülbelül −23 és −25 °C közötti fagyot viselnek el, a hazai kertekben kéreg- vagy lombkomposzt-takarással a zordabb fekvésű helyeken is általában jól áttelelnek. Metszésre nincs szükség, virágzás után csak az elnyílt virágzatokat, illetve szükség esetén a gyenge vagy sérült hajtásokat távolítjuk el. Hosszabb szárazság idején vagy nem megfelelő termőhelyen az azálea érzékenyebb lehet a gombás betegségekre, a lisztharmatra, illetve a kártevőkre, például a gyalogormányosra vagy a levéltetvekre, ezért ajánlott a rendszeres talajtakarás, az egyenletes nedvesség és a cserje egészségi állapotának figyelemmel kísérése. Szabad ültetésnél az optimális tőtávolság körülbelül 1,5 m, sűrűbb csoportokban nagyjából 1 növényt ültetünk 1–1,5 m²-re.

Szerző: Kamila | Revízió: 6.12. 2025