Ázsiai alkörmös Phytolacca acinosa

Termék részletes leírása

Ázsiai alkörmös - Délkelet- és Kelet-Ázsiából származó évelő, Európában helyenként kivadul, és a cseh tájban is kimutatták. Földalatti raktározó gyökeréből évente húsos, hosszanti barázdás szárak törnek elő, ezek általában 0,5–2 m magasak és 0,8–1 m szélesek, levelei széles tojásdadok vagy elliptikusak, nagyjából 10–30 cm hosszúak. Júliustól szeptemberig a hajtások csúcsán sűrűn álló virágokból felálló fürtök jelennek meg. A lepellevelek fehérek vagy sárgászöldek, a portokok rózsaszínesek lehetnek, a virágzatot rovarok látogatják. Elvirágzás után fokozatosan 8 kékesfekete, vékony, húsos terméshéjú részterméskéből álló terméscsoport fejlődik, amely alakjával egy lapított szederre emlékeztet. Terméseit hagyományosan festékként használják, például likőrökhöz, ugyanakkor számolni kell azzal, hogy a növény különböző részei szaponinokat és más irritáló anyagokat tartalmaznak, valamint fennáll az összetévesztés veszélye az amerikai alkörmössel (Phytolacca americana), amely rendszerint erősebben mérgező. Kompozíciókban mutatós hátteret ad magas évelőknek, díszfüveknek és késői őszirózsáknak, függőleges struktúrát, nagy levélfelületet és őszi kontrasztot visz a lomb és a sötét termések között.

Termesztés: A Phytolacca acinosa termesztéséhez a melegebb, védett, teljes napos vagy félárnyékos termőhelyek váltak be, lehetőleg huzatos szelektől távol. A tápanyagban gazdag, jó vízmegtartó képességű és jó vízelvezetésű, nagyjából pH 6,0–7,5 kémhatású talajt kedveli, a tartós pangó víz csökkenti a gyökerek életerejét. Ültetése márciustól októberig lehetséges, begyökeresedés után a rövid szárazságot is elviseli, forró nyarakon azonban jót tesz neki a rendszeres öntözés és a komposztból vagy faaprítékból készült takarás. Tavasszal komposzttal vagy érett trágyával ajánlott pótlólag trágyázni, szegényebb talajokon lassan oldódó szerves trágya is adható. A föld feletti rész ősszel elszárad, ilyenkor általában a talajig visszavágják, tavasszal később hajt ki. Hazai viszonyok között a szabadban telel, a kifejlett növények rendszerint nagyjából -20 °C-ot is elviselnek, a fiatal hajtásokat a késői fagyok károsíthatják, ezért segít a tavaszi takarás. Az önvetés és a madarak általi terjedés lehetősége miatt célszerű eltávolítani a terméscsoportokat, ha a kivadulás nem kívánatos. Az ajánlott ültetési távolság 80–100 cm, ami nagyjából 1 növénynek felel meg 1 m²-en. Betegségek ritkán jelentkeznek, a fiatal hajtásokon csigák, száraz időszakokban levéltetvek jelenhetnek meg. Edényben csak átmenetileg nevelhető, mert gyökere gyorsan megvastagszik, mélyebb edényt és egyenletes öntözést igényel. A növénnyel végzett munka során számolni kell az enyhén irritáló nedvvel, és ajánlott játszóterektől, valamint háziállatok kifutóitól távol ültetni.

Szerző: Kristýna | Revízió: 04.02. 2026