Bablevelű varjúháj Sedum maximum

Termék részletes leírása

Bablevelű varjúháj - évelő, pozsgás növény a Sedum nemzetségből. A Sedum maximum a varjúhájfélék családjába tartozó évelő, Közép- és Délkelet-Európában őshonos, elterjedése Nyugat-Ázsiáig nyúlik. A természetben napsütötte sziklákon, törmeléklejtőkön, száraz domboldalakon és melegkedvelő erdők szélén nő, gyakran sekély, köves talajon. A kertben felálló, olykor pirosas futtatású szárakat nevel húsos, szürkészöld vagy zöld levelekkel, amelyek széles tojásdadok, szélük sekélyen csipkés. Töve általában 30–60 cm magasra és mintegy 40–60 cm szélesre nő. Augusztustól szeptemberig, olykor októberig a hajtásvégeken apró, csillag alakú virágokból álló lapos sátorvirágzatok nyílnak sárgásfehértől krémszínűig terjedő árnyalatokban. A virágzat virágport és nektárt kínál a méheknek és a lepkéknek, elvirágzás után pedig szárazon is díszítő marad. Világos virágszíne miatt jól társítható díszfüvekkel, zsályákkal, cickafarkokkal és késői virágzású őszirózsákkal, ahol nyugodt, természetes hangsúlyt teremt. A virágok illata gyenge, fontosabb a pozsgás levelek szerkezete, amely szárazságban sem veszít mutatósságából. A növény a varjúhájfélékre jellemző, irritáló nedvet tartalmaz, ezért érzékeny bőrön kezelése során irritáció jelentkezhet.

Termesztés: Teljes napon, kaviccsal vagy durvább homokkal kevert, jó vízáteresztő talajban fejlődik a legjobban, a megfelelő pH körülbelül 6,5–8. Kötött agyagtalajban beválik a vízelvezető réteg és a magaságyás, hogy a gyökerek télen ne álljanak vízben. Magyarországon általában márciustól októberig ültetik, őszi ültetéskor előnyös az enyhe ásványi kavicsmulcs. Öntözésre főként ültetés után van szükség, begyökeresedés után tűri a szárazságot, a túlöntözés pedig jobban árt neki, mint a rövid kiszáradás. A trágyázás legyen mértékletes, tavasszal általában elegendő a komposzt vagy egy adag lassan oldódó évelőtrágya. A metszést kora tavasszal végezzük a száraz szárak eltávolításával, a tő tőosztását és megifjítását inkább csak kivételesen, általában 4–6 évente végzik. Kifejlett korában körülbelül 30–50 cm magas és 40–50 cm széles, összefüggő hatáshoz négyzetméterenként mintegy 6–7 tővel számolnak, 35–40 cm körüli tőtávolsággal. Edényben ásványosabb közeg és megbízható vízelvezetés ajánlott. Hazai viszonyok között körülbelül -34 °C-ig fagytűrő, a fiatal növények meghálálják a téli pangó víztől mentes, száraz termőhelyet. A betegségek közül lisztharmat, a kártevők közül levéltetű jelentkezhet a fiatal hajtásokon.

Szerző: Nikol | Revízió: 6.2. 2026