Bambusz 'Aureocaulis' Phyllostachys aureosulcata 'Aureocaulis'

Termék részletes leírása

Bambusz 'Aureocaulis' - a tarackoló bambusz díszfajtája Kelet-Kínából, ahol a faj Csöcsiang (Zhejiang) tartomány vidékéről származik. Az 'Aureocaulis' a szárak színe miatt értékes: ezek túlnyomórészt sárgák, és hűvösebb tavaszi reggeleken a napos oldalon átmenetileg vöröses vagy bíboros árnyalatot kaphatnak. A szárak erősek, egyenesen felállók, tövüknél a fajra jellemzően gyakran enyhén „cikcakkosak”, átmérőjük hazai viszonyok között körülbelül 3–4 cm. Lombja élénkzöld, finom, sűrű függönyt alkot, és télen is sokáig mutatós marad. A bambuszok virágzása rendszertelen, a kerti gyakorlatban általában nem számolnak vele. A fajtát szoliterként, csoportokba, valamint sorba ültetve élősövénynek és szélfogónak használják, ahol magas zöld falat alkot feltűnő színű szárakkal. A faj fiatal tavaszi hajtásai általában ehetők és nem kesernyések, a kertben azonban többnyire a szárak díszértéke és a gyorsan növő takarás miatt nevelik.

Termesztés: Teljes napos vagy félárnyékos termőhelyen díszlik, napon a sárga szár színeződik a legszebben. A legmegfelelőbb a mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő és egyenletesen nedves talaj. A tartós pangó víz csökkenti a rizómák életerejét, a kéregmulcs vagy a lombkomposzt viszont segít megőrizni a nedvességet és a talaj egyenletes hőmérsékletét. A konténeres növények ültetése márciustól októberig lehetséges, ideális a tavaszi és a kora őszi időszak. A beérett növények a Phyllostachys nemzetség legellenállóbb tagjai közé tartoznak, és Magyarországon általában kb. -23 és -25 °C közötti fagyot is elviselnek, keményebb teleken a levelek elfagyhatnak, a rizómák azonban tavasszal újrahajtanak. Mivel tarackoló bambuszról van szó, kerítések és burkolt felületek mellé ültetve gyökérzáró fólia vagy körülhatárolt terület ajánlott. Az élősövény gyors záródásához körülbelül 0,8–1,2 m-es tőtávolsággal számolnak, szoliterként ültetve oldalirányban legalább 2 m helyet érdemes hagyni a tő természetes terjedéséhez. A trágyázás alapja a komposzt és a tavaszi nitrogénpótlás, nyár végén a szárak beérését segítő káliumot részesítik előnyben. A kártevők közül szárazságban levéltetvek és takácsatkák jelenhetnek meg, a betegségek közül főként levélfoltosság túl sűrű állományban és rossz légmozgás esetén. Az idősebb szárakat 4–5 év után fokozatosan a talajszintnél eltávolítják, ezzel az állomány megfiatalodik, és a fény is átjut rajta. Az öntözés különösen az első két idényben és a hajtásnövekedés idején fontos, amikor a növények a legtöbb vizet fogyasztják. Edényben a bambusz csak átmenetileg nevelhető, mert a rizómák gyorsan kitöltik a teret, rendszeres közegcserét és a gyökérlabda fagy elleni védelmét igénylik.

Szerző: Kristýna | Revízió: 13.02.2026