Banánfa 'Dwarf Cavendish' Musa 'Dwarf Cavendish'

Termék részletes leírása

Banánfa 'Dwarf Cavendish' - egzotikus, dekoratív növény, a világszerte termesztett, ismert ehető banánfajta, amelyet édes terméséért és markáns trópusi megjelenéséért kedvelnek. A Cavendish-csoport eredete a 19. századi angol üvegházi termesztéshez kötődik, maga a 'Dwarf Cavendish' fajta e csoport alacsonyabb formái közé tartozik. Nem fás szárú növény, hanem évelő lágyszárú, erőteljes rizómával és a levélhüvelyekből álló áltörzzsel. Dézsában és hazai viszonyok között általában 1,5–3 m magasra és mintegy 1–2 m szélesre nő, fűtött üvegházban nagyobb is lehet. Levelei szélesek, élénk- vagy mélyzöldek, a fiatal leveleken gyakran borvörös-bíbor foltokkal, amelyek később eltűnnek. Egy-egy levél 1 m-nél is hosszabb lehet, és a szél könnyen felszabdalja, ami a banánnál természetes jelenség. Az idősebb, jól fejlett növények csüngő virágzatot hozhatnak vöröslila murvalevelekkel, majd ehető, mag nélküli terméseket tartalmazó fürtöt. A termések beporzás nélkül fejlődnek, rövidebbek, mint a magas kereskedelmi klónoké, húsuk krémes, ízük édes. Hazai viszonyok között azonban termést főként télikertben, üvegházban vagy nagyon meleg beltérben érlel. Díszértékét elsősorban bőséges lombja, gyors növekedése és trópusi sziluettje adja.

Termesztés: Magyarországi termesztéshez a teljes napsütés és a meleg, szélvédett termőhely ajánlott, ahol a levelek kevésbé szakadoznak, és az áltörzs jobban beérik. A mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő talajt kedveli, amely nyáron tartósan nyirkosabb, télen inkább szárazabb, irányadó pH-értéke 6,0–7,5. Fontos a vízelvezetés és a téli túlnedvesedés elkerülése, mert a rizóma könnyen rothad. A szezonban rendszeres öntözés és tápanyag-utánpótlás mellett gyorsan nő, a magasabb káliumtartalmú trágya a legmegfelelőbb. Ültetése a fagyok elmúltával, leggyakrabban májusban történik, konténeres növények esetén nyáron is. A levelek általában már -2 °C körül elfagynak, az áltörzs csak rövid ideig viseli el a mintegy -4 °C-ot, ezért szabadban főként száraz téli takarással termesztik. Szigeteléssel és a rizóma szárazon tartásával a föld alatti rész körülbelül -10 és -12 °C között is áttelelhet, hidegebb vidékeken biztosabb a dézsás teleltetés világos, fagymentes helyen. Szoliterként 1,5–2 m tőtávolság ajánlott, csoportban általában 1 növény 2–3 m²-re. A leggyakoribb problémát a fiatal leveleken a csigák, meleg teleltetéskor a takácsatkák okozzák. Dézsában vízelvezetéssel ellátott, nagyobb méretű cserépben fejlődik jól, nyáron napos helyre kerül, kánikulában akár naponta öntözzük, hogy a levelek ne veszítsék el turgorukat. Télre az öntözést jelentősen csökkentjük, és a közeget csak enyhén nyirkosan tartjuk, ideálisan 2–8 °C-on, ekkor a növény nyugalmi állapotba kerül. Szabadföldi teleltetéskor a tövet az első fagyok után általában száraz lombbal vagy szalmával takarják, majd légáteresztő anyaggal burkolják, hogy ne jusson be víz. Tavasszal eltávolítják az elfagyott részeket, és az új levelek gyorsan kihajtanak a tőből.

Szerző: Nikol | Revízió: 1.4. 2026