Banánfa 'Dwarf Cavendish' Musa 'Törpe Cavendish'

Termék részletes leírása

'Törpe Cavendish' banánpálma - egzotikus, dekoratív növény, ismert ehető banánfajta, amelyet édes gyümölcseiért és jellegzetes trópusi megjelenéséért világszerte termesztenek. A Cavendish csoport eredete az angliai üvegházakban történő termesztéshez kapcsolódik a 19. században, maga a 'Törpe Cavendish' fajta a csoport alacsonyabb formái közé tartozik. Nem fás növény, hanem egy erőteljes gyöktörzzsel és levélhüvelyekből álló ál-törzzsel rendelkező, évelő növény. Cserépben és cseh körülmények között általában 1,5–3 m magasra és kb. 1–2 m szélesre nő, fűtött üvegházban nagyobb lehet. A levelek szélesek, világos- vagy sötétzöldek, gyakran fiatal leveleken mélybordó-lilás foltokkal, amelyek később eltűnnek. Minden levél hossza meghaladhatja az 1 métert, és a szél könnyen tépi, ami a banánfánál természetes. Az idősebb, jól fejlett növények lefelé hajló virágzatot hozhatnak pirosas-lila murvalevelekkel, majd ehető, mag nélküli termések fürtjét. A termések beporzás nélkül fejlődnek, rövidebbek, mint a magas kereskedelmi klónoknál, krémes húsúak és édes ízűek. Hazai körülmények között a termést főként télikertekben, üvegházakban vagy nagyon meleg helyiségekben érhetjük el. Az esztétikai érték elsősorban a nagylelkű lombozaton, a gyors növekedésen és a trópusi sziluetten alapul.

Termesztés: Csehországi termesztéshez teljes napfény és meleg, védett helyszín szükséges, ahol a levelek kevésbé szakadnak, és az ál-törzs jobban megérik. Az ideális talaj mély, humuszos és vízáteresztő, nyáron állandóan nedves, télen inkább száraz, tájoló pH-értéke 6,0–7,5. Fontos a vízelvezetés és a téli túlnedvesedés korlátozása, mivel a gyöktörzs könnyen rothad. Szezonban a növény gyorsan növekszik rendszeres öntözés és trágyázás mellett, leginkább magasabb káliumtartalmú tápoldattal. Az ültetés a fagyok elmúltával történik, leggyakrabban májusban, konténeres növények esetében nyáron is. A levelek általában már -2 °C körül fagynak meg, és a pszeudotörzs csak rövid ideig bírja kb. -4 °C-ot, ezért a szabadban főként száraz téli takarással termesztik. A szigetelés és a gyöktörzs szárazon tartása mellett a földalatti rész kb. -10–-12 °C-ot is túlélhet, hidegebb területeken biztosabb a téli átteleltetés fagymentes, világos helyen, dézsában. Szoliterként 1,5–2 m távolság tartandó, csoportosan általában 1 növény 2–3 m²-re. A leggyakoribb problémát a fiatal leveleken megjelenő csigák és a melegben történő téli teleltetés során fellépő takácsatkák jelentik. Dézsában egy nagyobb virágtartóban, vízelvezetéssel jól fejlődik, nyárra napos helyre kerül, és a hőségben naponta öntözni kell, hogy a levelek ne vesztsék el turgorjukat. Télire az öntözést jelentősen csökkenteni kell, és csak mérsékelt talajnedvességet kell fenntartani, ideális esetben 2–8 °C között, amikor a növény nyugalmi állapotba kerül. Szabadtéri téli teleltetés esetén a csomót az első fagyok után általában száraz levéllel vagy szalmával bélelik, és légáteresztő anyaggal burkolják be, hogy a víz ne hatoljon be. Tavasszal az elfagyott részeket eltávolítják, és az új levelek gyorsan növekednek a tövéről.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 2026.04.01.