Baracklevelű harangvirág 'Grandiflora' Campanula persicifolia 'Grandiflora'

Termék részletes leírása

Baracklevelű harangvirág 'Grandiflora' - Európa és Nyugat-Ázsia nyílt, világos erdeinek, cserjéseinek és lejtőinek hosszú életű évelője. Keskeny, merevebb, fényes, az őszibarack levelére emlékeztető levelekből álló tőlevélrózsát fejleszt, amelyből egyenes szárak nőnek ki. A 'Grandiflora' fajtát nagyobb, szélesen harang alakú, kék–kékeslila árnyalatú virágaiért szelektálták, amelyek csúcsállású fürtben nyílnak, a katalógusokban 'Grandiflora Coerulea' néven is szerepel. A virágok júniustól augusztusig fokozatosan nyílnak, az egyes harangok kb. 4–5 cm-esek. Kifejlett korában mintegy 70–80 cm magasra és 25–35 cm szélesre nő, tövei idővel rövid rizómával mérsékelten terjednek. A kertben díszfüvek közé csoportosan, gólyaorrokkal, macskamentákkal vagy rózsákkal ültetve érvényesül, ahol kék tónusai lágyítják a meleg színű virágokat. Falusias hangulatú ültetésekbe is jól illik margaréták, zsályák és gyűszűvirágok mellé. Virágai vágásra alkalmasak, az állományt szívesen látogatják a méhek és a poszméhek. A növény nem tüskés, és általában a nem mérgező kerti évelők közé sorolják.

Termesztés:  Napos vagy világos félárnyékos, jól szellőző termőhelyet kedvel. A legfontosabb a jó vízelvezetés, a humusszal kevert, kavicsos–köves talaj az ideális, lehetőleg enyhén lúgos–semleges, pH 6,5–7,5 közötti tartományban, edényben a perlit vagy a lávazúzalék hozzákeverése válik be. Kötött talajba általában durva homokot vagy kavicsot kevernek, télen a gyökérnyaknál pangó víz árt neki. Öntözésre főként ültetés után és hosszabb aszályos időszakokban van szükség, a tartósan nedves termőhely növeli a rothadás kockázatát. Mérsékelt trágyázás elegendő, például tavasszal egy vékony réteg komposzt, hogy a tő ne hozzon puha hajtásokat. Az elvirágzott szárakat általában eltávolítják, hogy a tő kompakt maradjon, a tőosztást tavasszal vagy nyár végén végzik. Fagytűrése hazai viszonyok között kb. -23 °C, érzékenyebbek a fiatal növények nedves télen, ezért beválik a kiemelt helyre vagy drénréteggel ellátott edénybe ültetés. Az ültetést általában márciustól októberig tervezik, hegyvidéki területeken gyakran a tavaszt választják, hogy a növények télig jól begyökeresedjenek. A 25–30 cm-es tőtávolság négyzetméterenként kb. 9–12 növénynek felel meg. A lehetséges problémák közül a fiatal hajtásokon csigák, tartósan nedves időben gombás levélfoltosság jelentkezhet. Télen az alacsony tőlevélrózsa jól látható marad a kövek között, tavasszal pedig gyorsan újra bimbókat hoz.

Szerző: Nikol | Revízió: 20.1. 2026