Bársonyos kakukkszegfű 'Atrosanguinea' Lychnis coronaria 'Atrosanguinea'

Termék részletes leírása

Bársonyos kakukkszegfű 'Atrosanguinea' - a szegfűfélék családjába tartozik, Dél- és Délkelet-Európa, valamint Nyugat-Ázsia nyílt, száraz termőhelyeiről származik, ahol köves lejtőkön, utak mentén és ritkás bozótosokban él. Az 'Atrosanguinea' hagyományosan termesztett szelekció, virága sötétebb színű, mint az élénk rózsaszín alapfajé. A növény tőlevélrózsát fejleszt hosszúkás vagy tojásdad, sűrűn molyhos, ezüstösszürke felületű, puha tapintású levelekből. Ez az ezüstös alap az ágyásban megtartja a fényt, és nyugodt felületként hat a telt színekben nyíló évelők között. Júliusban és augusztusban a tőlevélrózsából felálló, elágazó, kisebb levelekkel borított szárak nőnek, amelyek 2–3 cm-es, tál alakú, kárminpirostól a bíborvörösig terjedő árnyalatú virágokat hordoznak. Illata nem jellegzetes. A virágok fokozatosan nyílnak, és az esti fényben mélyebb tónust kapnak, amely szépen kontrasztál a kaviccsal és a sötét mulccsal. A beporzó rovarok kedvelt növénye, kompozíciókban jól illik levendulához, macskamentához, sudárzsályához, cickafarkokhoz, kasvirágokhoz, díszfüvekhez és rózsákhoz is. Laza csokrokba vágott virágnak is alkalmas. Mivel gyakran rövid életű évelő vagy kétéves növény, a kertben természetes önvetéssel marad fenn, amely laza talajban általában megbízható.

Termesztés: A bársonyos kakukkszegfű termesztése teljes napon a legbiztosabb, de az enyhe félárnyékot is elviseli, főleg szárazabb helyeken. A legfontosabb a jó vízelvezetés. A szegényebb vagy közepesen tápdús, jó vízáteresztő, kavicsos vagy homokos vályogtalajt kedveli, nagyjából 6,5–8,0 pH-val. Nehéz agyagos talajba ajánlott durva homokot vagy kavicsot keverni, a felszínt pedig ásványi anyaggal mulcsozni, amely csökkenti a gyökérnyak téli túlnedvesedését. A begyökeresedett növényeket csak hosszabb aszály idején kell öntözni, a túl nedves termőhely megrövidíti élettartamát. Csak mérsékelt trágyázás ajánlott, ideálisan tavasszal komposzttal vagy kiegyensúlyozott, alacsonyabb nitrogéntartalmú műtrágyával, hogy ne fejlődjenek puha szövetek. Fagytűrése a gyakorlatban nagyjából -23 és -34 °C között van, érzékenyebb a téli túlnedvesedésre és a tömörödött talajra. Márciustól októberig ültethető, 30–40 cm-es tőtávolsággal, ami körülbelül 6–9 db/m²-nek felel meg. Elvirágzás után gyakran magot köt, laza talajban magoncok jelennek meg, amelyek a természetes hatás kedvéért meghagyhatók vagy átültethetők. A metszés az elvirágzott szárak eltávolítására, tavasszal pedig a száraz hajtások letakarítására korlátozódik. Mélyebb, vízelvezető réteggel ellátott cserépben is nevelhető, ilyenkor télen főként a túlnedvesedésre kell ügyelni. A betegségek közül tartós sűrűsödés és rossz légmozgás esetén lisztharmat jelentkezhet, a kártevők közül a fiatal ültetéseken csigák, a virágszárakon levéltetvek fordulnak elő.

Szerző: Kristýna | Revízió: 12.01. 2026