Bíborvörös délvirág 'Table Mountain' Delosperma cooperi 'Table Mountain'

Termék részletes leírása

Bíborvörös délvirág 'Table Mountain' - a délvirágok nemzetségéből származó szelekció, amelyet kiegyenlített, alacsonyabb növekedéséért és hosszú nyári virágzásáért becsülnek. A Delosperma nemzetség Dél-Afrikából származik, kerti szelekcióit a mérsékelt övben való nagyobb ellenállóképességre nemesítik. A fajta alacsony párnákat nevel pozsgás, keskeny levelekkel, amelyek többnyire örökzöldek maradnak, télen pedig enyhén bronzos árnyalatot kaphatnak. Kifejlett korában nagyjából 8–10 cm magas és 35–45 cm széles, állománya kompakt, így kis ültetésekben vagy edények szélén is jól érvényesül. Virágai mélyrózsaszínek vagy bíborok, sárga közepűek, júniustól szeptemberig jelennek meg, a nyár alakulásától függően néha tovább is. Napos időben nyílnak, és táplálékot nyújtanak a méheknek és más beporzóknak. Kompozícióban kavicsos ágyásokban varjúhájakkal, zsályákkal, levendulával, alacsony díszfüvekkel vagy hagymás növényekkel hat természetesen, amelyek tavasszal áthidalják a délvirág későbbi virágzáskezdetét.

Termesztés: Teljes napon, szélvédett helyen és meleg mikroklímában, kő mellett vagy déli lejtőn fejlődik jól, ahol az állomány eső után gyorsan felszárad. Sovány, homokos vagy kavicsos, kiváló vízelvezetésű talajban nő a legjobban, kötött agyagtalajokon a kiemelt termőhely és a drénréteg válik be. A megfelelő pH nagyjából 6,0–7,5. Begyökeresedés után az öntözés csak hosszan tartó szárazság idején kiegészítő jellegű, a túlnedvesedés a gyökerek és a gyökérnyak rothadásához vezet. A trágyázás mértékletes, általában elegendő tavasszal egy kis adag lassan oldódó sziklakerti trágya, a nitrogéntöbblet rontja a szövetek beérését. Metszésre általában nincs szükség, tavasszal rendszerint eltávolítják a fagyott és elszáradt hajtásvégeket, hogy a párna ismét besűrűsödjön. A finom kavicsból készült takarás csökkenti a levelek szennyeződését és segíti a gyökérnyak felszáradását, szerves takarást csak korlátozottan alkalmaznak. A konténeres növények ültetése leggyakrabban márciustól novemberig történik, hűvösebb fekvésben a tavaszt részesítik előnyben. A beérett növények fagytűrése száraz, jó vízáteresztő talajban nagyjából -22 °C körüli, érzékenyebb a fagy és a téli nedvesség együttese, ezért néha ideiglenes takarást alkalmaznak a tartós eső ellen. Az állomány gyors záródásához 20–25 cm-es ültetési távolságot választanak. Edényben kaktuszoknak és pozsgásoknak való ásványi közeget, drénréteget és védett helyen, mérsékelt öntözéssel történő teleltetést alkalmaznak. Kezdők számára megbízható szabály, hogy a föld inkább köves legyen, mint humuszos, és két öntözés között jól száradjon ki. A kártevők közül levéltetvek és pajzstetvek jelenhetnek meg, nem megfelelő nedvesség esetén főként rothadások és levélfoltosságok, a növény jól tűri a szárazságot, de a tartósan nedves közeget nem viseli el.

Szerző: Kristýna | Revízió: 19.01. 2026