Bíborvörös gyújtoványfű 'Canon J. Went' Linaria purpurea 'Canon J. Went'

Termék részletes leírása

Bíborvörös gyújtoványfű 'Canon J. Went' - évelő lágyszárú az útifűfélék családjából, az Appennini-félszigetről származik. Hazájában napos, füves és bokros lejtőkön, legelőkön és köves falakon nő, ahol szárazabb a talaj és bőséges a fény. A 'Canon J. Went' fajtát lágy, világos rózsaszín virágszínéért és hosszú virágzási idejéért értékelik. A növény bokros habitusú, általában 60–90 cm magas és 30–40 cm széles. Karcsú szárait keskeny, szürkészöld levelek borítják, felső részükön finom, csúcsálló fürtöket hoznak. A virágok aprók, kétajkúak, feltűnő sarkantyúval, kicsinyített tátikára emlékeztetnek, és nektárt, valamint virágport kínálnak a méheknek és más beporzó rovaroknak. Természetes hatású ültetésekben könnyed függőleges elemként hat a díszfüvek, cickafarkak és zsályák között, jól kíséri a rózsákat is, ahol lágyítja az átmenetet a cserje és az aljnövényzet között. Csokrokba a virágfüzéreket használják, amelyek vázában néhány napig eltartanak, finom illata inkább közelről érvényesül. A növény nem fogyasztható, haszonállatoknál nem kívánatos a lenyelése.

Termesztés: A bíborvörös gyújtoványfű legjobban teljes napon, laza, jó vízáteresztő vagy homokos, jó vízelvezetésű talajban fejlődik, pH körülbelül 6,5–7,2, de a talaj szélesebb kémhatás-tartományát is tűri. Ültetése márciustól októberig történik a növények elérhetőségétől függően, edényben mélyebb ültetőközeg és drénréteg válik be, mert a téli pangó víz megrövidíti a tő élettartamát. A 30–35 cm körüli tőtávolság nagyjából 7–10 növénynek felel meg négyzetméterenként. Az öntözés ültetés után és hosszabb aszályos időszakokban fontos, begyökeresedés után a szárazabb termőhelyet is tűri, a túl sok víz nem tesz jót neki. Tápanyagigénye csekély, a túltrágyázás a szárak megdőlését okozza, ezért elég tavasszal mérsékelten komposzttal pótolni. A beérett tövek fagytűrése körülbelül -20 és -29 °C között mozog, hideg fekvésekben segít a lombkomposztból készült téli takarás. A növény magról szaporodhat, ami természetes ültetésekben előnyös, gondosan kezelt ágyásokban az elnyílt füzérek magérés előtti eltávolításával korlátozható. Kártevők közül levéltetvek jelenhetnek meg, nedves nyáron lisztharmat. Kitett termőhelyen érdemes erős széltől védett helyet választani, hogy a vékony szárak ne törjenek el. Tavasszal eltávolítják a száraz szármaradványokat és felújítják a talajtakarást, ami elősegíti a kihajtást. Laza talajú kertekben gyakran rövid életű, de önvetésének köszönhetően sok évig fennmarad a termőhelyen.

Szerző: Kristýna | Revízió: 02.02. 2026