Bisset-bambusz Phyllostachys bissetii

Termék részletes leírása

Bisset-bambusz - a kínai Szecsuan és Csöcsiang tartományokból származik, az európai kertekben örökzöld, tarackoló bambuszként takarásra, szélfogónak és élősövénynek ültetik. Egyenes, közepesen vastag, nagyjából 2–3 cm átmérőjű szárakat fejleszt, amelyek sötét- vagy olívzöldek, teljes napon gyakran világosabbak. Lombja finom, keskeny, lándzsás, élénkzöld, sűrű állományban összefüggő textúrát alkot. Kifejlett korában általában 4–8 m magasra és 4–8 m szélesre nő, teljes méretét fokozatosan, nagyjából 10–20 év alatt éri el, miközben az új szárak minden tavasszal gyorsan elérik végleges magasságukat. Elegendő nedvesség és tápanyag mellett tömör „ligetté” sűrűsödik, amely jól tompítja a szelet, véd a kíváncsi tekintetek ellen, és hangsúlyos hátteret ad a virágzó cserjéknek. Kompozíciókban páfrányokkal, árnyékliliomokkal, bőrlevelekkel és árnyéktűrő évelőkkel, napos helyen díszfüvekkel és alacsony tűlevelűekkel is jól mutat. Fiatal tavaszi hajtásai ehetők, a kertészeti gyakorlatban azonban leginkább hosszú távú zöld építészeti elemként használják modern és természetközeli kiültetésekben. Ezért a gyökérzetet visszatartó, erre a célra kialakított kosarakba ültetése ajánlott. 

Termesztés: Legjobban termékeny, mélyebb, nedvességtartó, de nem vizenyős, nagyjából 5,5–7,5 pH-jú talajban fejlődik. Teljes napon vagy félárnyékban érzi jól magát, a kiszárító téli széltől védett helyen, főként nyílt fekvésben. A növényeket márciustól októberig ültetjük, ültetés után vastagabb kéreg- vagy lombkomposzt-mulcs ajánlott a stabil nedvesség, a gyomok visszaszorítása és a gyökerek téli védelme érdekében. A beállt tövek általában −23 és −25 °C körüli fagyot is elviselnek, hosszabb erős fagyos időszakokban a levelek és a szárvégek átmenetileg elszáradhatnak, tavasszal azonban rendszerint újra kihajtanak. Mivel tarackoló fajról van szó, kisebb kertekben nagyjából 60–70 cm mélységű gyökérzárat használnak, illetve nagy edényben nevelik rendszeres öntözéssel és tápanyag-utánpótlással. Élősövényhez a kívánt sűrűségtől és a záródás gyorsaságától függően nagyjából 0,8–1,2 m-es tőtávolsággal számolnak, szoliter csoportnál több helyet hagynak. A szezonban az aszály idején végzett öntözés kulcsfontosságú, mert a tartós kiszáradás a lomb ritkulásához vezet, a túlöntözés pedig kötött talajban növeli a rothadás kockázatát. A metszés a száraz vagy gyenge szárak eltávolítására korlátozódik, emellett ajánlott a ritkítás is, hogy a szárak között maradjon hely a levegő áramlásához. Egészségügyi problémák inkább kivételesen fordulnak elő, forró és száraz nyáron megjelenhet a takácsatka, fiatal ültetésekben néha az új hajtások rágása. Érzékenyebbek az ültetést követő első telek, ilyenkor a mulcs és a fagyok beálltáig végzett öntözés segít.

Szerző: Kristýna | Revízió: 13.02.2026