Bisset-bambusz Phyllostachys bissetii

Termék részletes leírása

Bisset-barlangi - a Szecsuán és Csekiang kínai tartományokból származik, és az európai kertekben örökzöld, tarackoló bambuszként termesztik sövényekhez, szélfogókhoz és sövényekhez. Közvetlen, közepesen erős, kb. 2–3 cm átmérőjű, sötét- vagy olajzöld színű, teljes napon gyakran világosabb szárú. A lomb finom, keskeny és lándzsás, sötétzöld, sűrű állományban összefüggő textúrát alkot. Felnőttkorban általában 4–8 m magasra és 4–8 m szélesre nő, teljes méretét fokozatosan, nagyjából 10–20 év alatt éri el, miközben az új hajtások minden tavasszal gyorsan elérik végleges magasságukat. Elegendő nedvesség és tápanyag mellett kompakt „ligetté” sűrűsödik, amely jól tompítja a szelet és a kilátást, és hangsúlyos hátteret alkot a virágzó cserjék számára. Kompozíciókban páfrányokkal, árnyékliliomokkal, bőrlevéllel és árnyéktűrő évelőkkel, napos helyen pedig díszfüvekkel és alacsony örökzöldekkel érvényesül. A fiatal tavaszi hajtások ehetőek, de a kertészeti gyakorlatban a fajt leggyakrabban hosszú távú zöldépítészetként használják modern és természetes ültetvényekhez. Ezért javasoljuk speciálisan erre a célra kialakított kosarakba ültetni, amelyek megtartják a gyökérrendszert.

Növekedés: Legjobban tápanyagban gazdag, mély talajban fejlődik, amely megtartja a nedvességet, de nem pang a víz, kb. 5,5–7,5 pH-értékkel. A teljes napos vagy félárnyékos hely, valamint a kiszáradó téli szelektől védett hely alkalmas, különösen nyílt területeken. A növényeket márciustól októberig ültetik, ültetés után ajánlott vastagabb mulcsot (kéreg vagy avar) használni a stabil nedvesség, a gyomok visszaszorítása és a gyökerek téli védelme érdekében. A kifejlett tövek általában -23 és -25 °C közötti fagyokat is elviselik, hosszabb erős fagyok idején a levelek és a szárak végei átmenetileg kiszáradhatnak, de tavasszal általában újra kihajtanak. Mivel sarjadzó fajról van szó, kisebb kertekben körülbelül 60–70 cm mély gyökérkorlátot használnak, vagy nagy edényben nevelik, rendszeres öntözéssel és tápoldatozással. Sövényként ültetve körülbelül 0,8–1,2 m távolságot kell tartani a kívánt sűrűségtől és a bekapcsolódás sebességétől függően, míg egy szoliter tövet több helyet hagynak. Az évszak során kulcsfontosságú a szárazságban történő öntözés, mert a hosszan tartó kiszáradás a lombritkuláshoz vezet, míg a túlöntözés nehéz talajokban növeli a rothadás kockázatát. A metszést a száraz vagy gyenge szárak eltávolítására korlátozzuk, valamint ajánlott a ritkítás, hogy a szárak között rések maradjanak a légáramlás érdekében. Egészségügyi problémák inkább kivételesek, forró és száraz nyáron előfordulhat takácsatka, fiatal ültetvényekben néha az új hajtások rágása. Az első telek az ültetés után érzékenyebbek, ilyenkor segít a mulcs és az öntözés fagyig.

Szerző: Krisztina | Felülvizsgálat: 2026.02.13.