Bodinier-lilabogyó 'Profusion' Callicarpa bodinieri 'Profusion'

Termék részletes leírása

Bodinier-lilabogyó 'Profusion' - lombhullató cserje Kína tartományaiból, ahol bozótosokban és világos erdőkben nő. A kertekben különleges, ragyogó lila terméséért ültetik, amely akkor díszíti az ágakat, amikor a fás szárú növények többsége már lombtalan. Szélesen felálló növekedésű cserje, mintegy 1,5–2,5 m magasra nő, és hasonló szélességűre terebélyesedik, ágai finoman ívesek. Levelei hosszúkás tojásdadok. Eleinte bronzos tónusúak, később mélyzöldek, ősszel pedig sárga és sárgásnarancs árnyalatúra színeződnek. Júniusban és júliusban a levélhónaljakban apró lilásrózsaszín virágok jelennek meg, amelyek nektárt kínálnak a méheknek és más beporzóknak. Beporzás után a cserje sűrű, gömbös fürtökben hozza a kb. 4–5 mm átmérőjű terméseket. Ezek szeptembertől élénk lilára érnek, és gyakran egészen télig az ágakon maradnak. A termés emberi fogyasztásra nem alkalmas, íze kesernyésen fanyar, a madarak számára viszont értékes késői táplálékforrás. A lilabogyó hangsúlyos szoliterként a gyepben, más cserjékkel csoportban és lazább sövények részeként is jól mutat. Díszfüvekkel, hortenziákkal vagy rózsákkal társítva a lila gyöngyök és a világos virágok kontrasztja ősszel feltűnő színhatást kelt.

A Bodinier-lilabogyó lombhullató cserje vagy kis fa, feltűnő lila bogyókkal, amelyek ősszel jellemzően az ágak végén díszlenek. Magassága kb. 1,5–2,5 m, szélessége hasonló. Júniusban és júliusban virágzik. Kínából származik, és nemcsak dekoratív terméséről ismert, hanem keskeny leveleiről is, amelyek ősszel vonzó sárgászöld árnyalatot öltenek. Napos vagy félárnyékos termőhelyet és jó vízáteresztő talajt kedvel. Szereti a nyirkos környezetet, és többféle talajt elvisel, a humuszostól a vályogosig, enyhén savanyú és semleges kémhatással (pH 5,5–7,5). Fiatalon érdemes télen védeni a hidegtől, mert a fagy károsíthatja. Jól tűri a metszést, de ez gyakran nem szükséges, és a kártevőkre sem fogékony. A lila bogyók nemcsak megjelenésük miatt népszerűek, hanem a madarakat is vonzzák, amelyek szívesen lakmároznak belőlük, emberi fogyasztásra azonban nem alkalmasak. Elsősorban esztétikai jelentőségük van, és különösen télen növelik a növény díszértékét, amikor élénk színt visznek a kertbe.

Termesztés: A lilabogyó a teljes napot vagy az enyhe félárnyékot kedveli. A legdúsabb virágzás és terméskötés napos, melegebb, széltől védett termőhelyen várható. A talaj legyen közepesen vagy jól tápanyagellátott, jó vízáteresztő, ideális esetben homokos vályog, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású, kb. pH 5,5–7,5 között. Ültetése tavasszal márciustól májusig vagy ősszel szeptembertől októberig történik, fellazított ültetőgödörbe, komposzttal kiegészítve. Ültetés után a rendszeres öntözés kedvez neki. Begyökeresedés után a cserje elviseli a rövid ideig tartó szárazságot, a tartósan vizenyős talajt azonban nem kedveli. A gazdagabb terméshatás érdekében ajánlott legalább két cserjét ültetni egymástól kb. 1–1,5 m távolságra. Vegyes cserjecsoportokba vagy szabadon növő sövénybe kb. 1–2 db/m² szükséges. Kora tavasszal ifjító metszést végzünk: a legidősebb ágak egy részét a talaj közelében eltávolítjuk, a fiatalabb hajtásokat pedig visszavágjuk. Ez serkenti az új vesszők képződését és a dúsabb virágzást az egyéves hajtásokon. Télen, különösen a fiatalabb növényeknél, jót tesz a gyökérzóna takarása lombbal vagy faaprítékkal. A lilabogyó általában egészséges, betegségek és kártevők csak ritkán támadják. Fagytűrése kb. −23 és −25 °C között van, így Magyarország legtöbb területén ültethető, és megbízhatóan hozza el a kertbe a késő ősz színeit.

Szerző: Nikol | Revízió: 11.12.2025