Bokros ligetszépe 'Sonnenwende' Oenothera fruticosa 'Sonnenwende'

Termék részletes leírása

Bokros ligetszépe 'Sonnenwende' - észak-amerikai évelő a ligetszépefélék családjából. Természetes élőhelyén nyílt, napos helyeken, útszéleken, szárazabb réteken és ritkás állományokban nő, gyakran homokos vagy köves talajon. A 'Sonnenwende' fajtát sötétebb, gyakran vöröses színű szárai és levelei, valamint piros bimbói jellemzik, amelyekből júniustól augusztusig aranysárga, négyszirmú, 3–5 cm-es virágok nyílnak. Sok „éjszakai” ligetszépével ellentétben virágai napközben is nyitva maradnak, így színük egész nap érvényesül, és a növény ülőhelyek közelében is jól mutat. Virágai illattalanok. Töve felálló, általában 60–80 cm magas és 30–50 cm széles, keskeny lándzsás levelei bíboros árnyalatúak lehetnek, ősszel pirosra színeződnek. Elvirágzás után megnyúlt magtokokat fejleszt, amelyek a nyár végén is finom szerkezetet adnak a növénynek. Virágai nektárt és virágport is kínálnak, az ültetésbe meleg színfoltot visznek, amely jól kiegészíti a kéklila évelőket. Kertkompozíciókban préri- és kavicságyásokban, évelőszegélyekben, valamint kasvirágokkal, cickafarkakkal, zsályákkal és díszfüvekkel társítva érvényesül.

Termesztés: Teljes napot és jó vízáteresztő, jól drénezett, ideális esetben humusszal kevert homokos vályogtalajt igényel. Széles, kb. 6,0–8,0 pH-tartományt tűr, fontosabb, hogy télen ne legyen túlnedvesedés, és a gyökérnyak ne álljon vízben. Begyökeresedés után az öntözést a hosszabb száraz időszakokra kell összpontosítani, átlagos kerti talajban csak tartós aszály idején szükséges. Tavasszal enyhe trágyázás ajánlott komposzttal vagy kiegyensúlyozott tápanyagú műtrágyával, túl szegény talajban rövidebb a virágzás és vékonyabbak a szárak. Márciustól októberig ültethető. Összefüggő állományhoz 35–40 cm-es tőtávolság ajánlott, ami kb. 7 db/m²-nek felel meg. Virágzása általában júniustól augusztusig tart, meleg fekvésben szeptemberig is folytatódhat. Fagytűrését –34 °C-ig adják meg, kötött talajban mégis beválik a téli kavicstakarás, amely elvezeti a vizet a gyökérnyaktól. Tavasszal eltávolítjuk a száraz szárakat, a tő szükség szerinti megfiatalítása 3–4 évente tőosztással végezhető. Az önvetés korlátozására a magot érlelő szárak egy részét érdemes meghagyni, a többit elvirágzás után levágni. Sűrű állományban esetenként lisztharmat jelentkezik, a kártevők közül a fiatal hajtásokon levéltetű és csiga. Edényben is nevelhető mélyebb, vízelvezető réteggel ellátott cserépben, ahol télen ügyelni kell a közeg túlnedvesedésére.

Szerző: Kristýna | Revízió: 12.01. 2026