Bugatölcsér 'Dark Towers' Penstemon digitalis 'Dark Towers'

Termék részletes leírása

Bugatölcsér 'Dark Towers' - mutatós észak-amerikai évelő feltűnően sötét lombbal, amely a Penstemon digitalis 'Husker Red' és a Penstemon 'Prairie Splendor' keresztezéséből született. Nemesítője Dr. Dale Lindgren, a University of Nebraska–Lincoln munkatársa, forgalomba a Terra Nova Nurseries hozta. Szilárd, felálló, nagyjából 80–100 cm magas és 40–60 cm széles tövet nevel. Tőlevelei lándzsásak vagy keskeny tojásdadok, bronzos borvörös színűek, a szárakon keskeny, sötétbíbor levéllemezekbe mennek át. Júniustól augusztusig a szárak végén mintegy 20–30 cm hosszú, laza bugákat hoz kétajkú, csöves virágokkal, amelyek finom rózsaszínűek vagy fehéresrózsaszínűek, torkuk gyakran sötétebb árnyalatú. Virágai nektárt kínálnak a poszméheknek, méheknek és lepkéknek, szárai vágott virágként is felhasználhatók. Az ültetési kompozíciókban sötét hangsúlyt ad a zöld levelű évelők között, jól társítható például díszfüvekkel, macskamentákkal, kasvirágokkal vagy hasonló színárnyalatú tűzesőkkel. Steril jellegének köszönhetően a fajta általában nem szór magot, így megtartja formáját, és nem gyomosítja az ágyást. A 'Husker Red' fajtához képest lombja nyáron is sötétebb marad, szárai pedig rendszerint nem dőlnek szét. Évelőágyásokba, természetközeli ültetésekbe és utak szegélyezésére ajánlott, ahol a levél és a virág kontrasztja érvényesül.

Termesztés: Teljes napfényt és meleg, védett helyet igényel, ahol a talaj télen nem marad tartósan nedves. A legmegfelelőbb a jó vízáteresztő, homokos vályog vagy kavicsos közeg jó vízelvezetéssel, nagyjából 6,5–7,8 pH-tartományban, gyakran enyhén meszesebb talajon is jól fejlődik. Az öntözés főként ültetés után fontos, begyökeresedés után a növény elviseli a szárazabb időszakokat, a túlöntözés pedig általában kockázatosabb, mint a rövid ideig tartó szárazság. A trágyázás legyen mértékletes, tavasszal komposzt vagy alacsonyabb nitrogéntartalmú, lassan oldódó műtrágya ajánlott, hogy a hajtások szilárdak maradjanak és ne nyurguljanak meg. Virágzás után a hajtások enyhe visszavágásával gyakran sűríthető az állomány, az idős, elfásodott részekbe nyúló erős metszés kerülendő, tél végén eltávolítják a sérült részeket, és a zöld hajtások egy részét meghagyják a gyorsabb újrahajtás érdekében. Ültetése leggyakrabban márciustól májusig vagy szeptembertől októberig történik, 35–40 cm-es tőtávolságra, azaz négyzetméterenként nagyjából 6–9 tövet. A kifejlett növények száraz, jó vízelvezetésű talajban általában mintegy -20 °C-ot is elviselnek, hidegebb fekvésben és friss ültetésnél bevált a könnyű takarás fenyőgallyal vagy száraz ásványi mulccsal, amely télen szellősen tartja a gyökérnyakat. Edényben általában szükséges a gyökérlabda téli védelme, és mindenekelőtt a felesleges víz elvezetése, mert az átázott közeg növeli a kifagyás veszélyét. A betegségek közül nedves időben gyökérrothadás vagy lisztharmat jelentkezhet, a fiatal hajtásokon olykor levéltetvek, meleg nyarakon takácsatkák is megjelenhetnek.

Szerző: Nikol | Revízió: 4.2. 2026