Chiastophyllum oppositifolium Chiastophyllum oppositifolium

Termék részletes leírása

Chiastophyllum oppositifolium - évelő, pozsgás sziklakerti növény Nyugat-Európa hegyvidékeiről. Természetes körülmények között sziklarepedésekben és köves lejtőkön nő, ahol a napsütés enyhe árnyékkal váltakozik. Alacsony tőrózsákat és kúszó hajtásokat fejleszt húsos, átellenes, finoman fogazott levelekkel, így virágzáson kívül is zöld marad. Májustól júliusig 10–20 cm hosszú, csüngő virágzatok jelennek meg apró, mélysárga, gyöngyszemekre emlékeztető virágokkal. A növény általában 10–20 cm magasra nő, és mintegy 30–40 cm széles párnákká terül szét, ezért sziklakert szélére, száraz kőfalak réseibe, kövek közé aláültetésként, valamint tálakba és vályúkba is alkalmas. Finoman csüngő virágai szép kontrasztot alkotnak a csenkeszek, pázsitviolák vagy apró varjúhájak alacsony csomóival, ahol sárga pontként hatnak a kő szürkeségében. A méhek és más beporzók korai nektár- és virágporforrásként keresik fel virágait. A virágzat sok apró virágból áll, amelyek alulról felfelé fokozatosan nyílnak, így a díszítő hatás több hétig tart. Elvirágzás után jelentéktelen, magvakat tartalmazó tokterméseket hoz, a kertben azonban inkább lassú terjeszkedéssel szaporodik. Alacsony termete miatt kisebb felületeken talajtakaróként is használható, ahol segít csökkenteni a párolgást és a gyomosodást a kövek között. Kompozíciókban magasabb évelők előterében is jól mutat, ahol csüngő virágai finoman „átfolynak” a kő vagy az edény peremén.

Termesztés: Igénytelen növény, a teljes napot és a félárnyékot egyaránt kedveli, melegebb vidékeken előnyös a délutáni árnyék. Kulcsfontosságú a jó vízáteresztő talaj és a vízelvezetés, nehéz agyagtalajon nő a téli rothadás kockázata. Alkalmas számára a humusszal kevert vályogos-homokos vagy kavicsos talaj, semleges vagy enyhén lúgos, kb. 6,5–8,0 pH-val. Öntözésre főként ültetés után és tartós szárazságban van szükség, egyébként pozsgás leveleinek köszönhetően jól gazdálkodik a vízzel. Tavasszal mérsékelt trágyázás elegendő, a túlzott nitrogén puhább szöveteket eredményez. A metszés általában az elvirágzott szárak és a száraz levelek eltávolítására korlátozódik. Fagytűrése kb. -20 °C, érzékenyebb a téli túlzott nedvességre. Márciustól októberig ültethető, sziklakertbe általában 12–15 tövet számolnak négyzetméterenként. Edénybe ásványi anyagokban gazdag sziklakerti közeget használnak, az aljára vízelvezető réteg kerül. Legegyszerűbben tőosztással vagy az oldalsó tőrózsák meggyökeresítésével szaporítható tavasszal vagy nyár végén. A betegségek közül túlöntözéskor gyökérrothadás léphet fel, a kártevők közül időnként csigák támadják a fiatal hajtásokat.

Szerző: Nikol | Revízió: 22.1. 2026