Cirbolyafenyő 'David' Pinus cembra 'David'

Termék részletes leírása

Cirbolyafenyő 'David' - az Alpok és a Kárpátok magashegységi faja, amely puha, ötösével álló tűleveleiről és hosszú élettartamáról ismert. A 'David' fajta a törpe, természetesen gömb alakú szelekciók közé tartozik. Nagyon lassú növekedés jellemzi, éves hajtásnövekedése 3 cm körüli, rövid, 25–40 mm-es tűlevelei kékeszöld árnyalatúak. Fiatalon sűrű gömböt formál, 10 év után átmérője általában nagyjából 30 cm, a következő években a körülményektől függően kb. 0,6–0,9 m széles és magas, alacsony párnává fejlődik. Idősebb kérge szürkésfeketére sötétedik, és szép kontrasztot alkot a világosabb hajtásokkal, téli rügyei feltűnően háromszögletűek. Igényes kiültetésekbe ajánlott fajta, ahol metszés nélkül is stabil forma kívánatos, például sziklakertekbe, kavicságyásokba, japán hangulatú kertrészekbe vagy alacsony örökzöld elemként évelők és díszfüvek közé. Tavasszal, általában májusban jelennek meg a jelentéktelen porzós tobozvirágzatok és az apró, vöröses-lilás termős tobozkák, amelyekből a fajnál 5–8 cm-es, tojásdad tobozok fejlődnek. A törpe fajtáknál tobozok rendszertelenül és inkább csak kivételesen képződnek, ezért fő értékük a tűlevélzet állandó textúrája. A tűlevelek szétmorzsolva a fenyőkre jellemző gyantás illatot árasztanak. Kompozícióban jól társítható csarabokkal és hangákkal, áfonyákkal, rododendronokkal, alacsony gyöngyvesszőkkel, valamint kőmulccsal, amely kiemeli a tűlevelek kékes árnyalatát. Lassú növekedése miatt a ház előtti előkertekben is jól érvényesül, ahol rendszeres formázás nélküli örökzöld tömeg a cél. Télen is megtartja színét, nem bronzosodik számottevően.

Cirbolyafenyő - Pinus cembra kb. 18-22 m magasra növő, lassú növekedésű fa. Jellegzetessége a sűrű, karcsú kúp alakú korona, amely szinte a talajig ér, és fenséges megjelenést kölcsönöz a fának. Tűlevelei ezüstösen zöldeskék színűek, egy rövidhajtáson ötösével állnak. Hosszuk 6-12 cm, szélességük kb. 1 mm. Nagyon finom hatásúak. A tűlevelek sűrűn tömörülnek és elállnak az ágaktól, amelyek szintén sűrűn állnak, így a cirbolyafenyő tömör, telt megjelenésű. A tűlevelek belső oldalán fehéres légzőnyílássávok húzódnak, háti oldaluk sötétzöld, légzőnyílások nélkül. Tobozai 5-8 cm hosszúak és 4-5 cm szélesek. Éretlen állapotban lilás árnyalatúak, éretten barnára színeződnek. A cirbolyafenyő főként Közép-Európa hegyvidéki területein elterjedt. Magyarországon esztétikai értéke miatt gyakran ültetik díszfaként, erdészeti telepítésekben pedig a kedvezőtlen körülményekkel szembeni kiváló ellenálló képessége miatt alkalmazzák. A cirbolyafenyő így a változatos zöldfelületek értékes eleme, amely nemcsak esztétikai, hanem ökológiai szerepet is betölt.

Termesztés: A legszebb színt és a legsűrűbb tűlevélzetet teljes napon fejleszti, enyhe félárnyékban a fajták egy része továbbra is megbízhatóan nő, de a korona lazább lehet. A szélvédett fekvés főként télen előnyös, amikor a szél és a napsütés együttesen elősegíti a tűlevelek kiszáradását, meleg síkvidéken a hűvösebb altalaj és a mulcs által teremtett mikroklíma segít. A jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy köves talaj válik be, kötött agyagtalajban fontos a vízelvezetés, a törpe formák érzékenyen reagálnak a pangó vízre. Az ajánlott pH kb. 4,5–6,5, sok kerti talajban az enyhén savanyú vagy gyengén semleges közeg is megfelel. A konténeres növények márciustól novemberig ültethetők, a meleg időszakban rendszeres öntözéssel, hogy a földlabda ne száradjon ki, különösen az első nyáron. Begyökeresedés után szárazságtűrése közepes vagy magas, a törpe fajtáknál mégis megéri hosszan tartó kánikulában egyenletes nedvességet biztosítani. Mérsékelt trágyázás ajánlott, tavasszal kisebb adag lassan oldódó, tűlevelűeknek való műtrágyával, a túlzott nitrogén puha hajtásnövekedést és nagyobb betegségkockázatot okoz. Metszésre általában nincs szükség, a sűrítés érdekében néha májustól júniusig visszacsípik a tavaszi „gyertyákat”. A kéregmulcs stabilizálja a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Gyakori az edényes nevelés, ehhez vízelvezető réteg, jó vízáteresztő közeg és az edény téli védelme szükséges a gyökerek átfagyása ellen, olvadáskor figyelni kell a nedvességre. A törpe fenyők fagytűrése magas, -30°C körüli, a fő kockázatot inkább a téli kiszáradás és a pangó víz jelenti. A kártevők közül szárazságban takácsatkák és levéltetvek jelenhetnek meg, a betegségek közül tűlevélhullást okozó gombabetegségek, kötött talajban gyökérrothadás. A tőtávolságot a várható szélesség szerint érdemes megválasztani, tájékoztató jelleggel párnás formáknál 0,8–1,5 m, szélesebb törpe fajtáknál 1,5–2,5 m körül.

Szerző: Kristýna | Revízió: 22.02. 2026