Citromnád Cymbopogon citratus

Termék részletes leírása

Citromnád - évelő trópusi fűféle a pázsitfűfélék családjából. Délkelet-Ázsiából származik, a taxonómiai adatbázisok szerint Dél-Indiában és Srí Lankán is őshonos. Erős, bokros tövet nevel számos megvastagodott szártővel, amelyekből keskeny, szinte kard alakú, szürkészöld, éles szélű levelek nőnek. Meleg vidékeken mintegy 1,5 m magasra is megnőhet. Hazai viszonyok között dézsában általában 0,6–1,2 m magas, és fokozatosan 0,4–0,8 m széles tővé terebélyesedik. Virágzata a nyár végén jelenik meg finoman elágazó buga formájában, dézsában azonban meglehetősen ritkán virágzik. A konyhában főként a megvastagodott szár alsó részét és a fiatal leveleket használják. Íze tisztán citrusos, savanykásság nélkül, enyhén fűszeres utóízzel. A thai és a vietnami konyha jellegzetes alapanyaga, levesekbe, curryhez és pácokhoz egyaránt használható. Leveleiből forrázatok és gyógynövénykeverékek készülnek. Illatát a magas citráltartalmú illóolajok adják, amelyeket az aromaterápiában és a kozmetikában is felhasználnak, egészségügyi állítások nélkül. A kertben elegáns levél„szökőkútként” hat a fűszerkertben, a teraszon és a bejárat mellett is.

Termesztés: A lehető legnaposabb, meleg termőhelyet igényli, ideális egy szélvédett fal mellett vagy egy felmelegedő erkélyen. A közeg jó vízáteresztő, de tápdúsabb legyen, homok- vagy perlitkeverékkel, az ajánlott pH körülbelül 6–7,5. Az öntözés rendszeres, különösen dézsában, a túlöntözés azonban elősegíti a gyökérrothadást, ezért fontos a vízelvezető réteg és a felesleges víz elvezetése. A növekedés idején 2–3 hetente mérsékelt trágyázás ajánlott szerves trágyával, az ehető részek miatt célszerű kerülni a nagy nitrogénadagokat. A tövet a betakarítással és a levelek visszavágásával tartjuk rendben, tavasszal gyakran tőosztással fiatalítjuk. A növényeket általában május közepe után helyezzük a szabadba, a dézsába ültetés áprilistól szeptemberig ajánlott. A szárak és a levelek betakarítása leggyakrabban júniustól októberig tart, ekkor a legintenzívebb az aromájuk. A fagyot nem tűri, már a rövid ideig tartó 0 °C alatti hőmérséklet is károsítja, ezért télre világos, körülbelül 10–15 °C-os helyiségbe visszük, és az öntözést annyira csökkentjük, hogy a földlabda enyhén nedves maradjon. Ágyásban inkább egynyáriként termesztik, 50–70 cm-es tőtávolsággal, ami négyzetméterenként nagyjából 2–4 növényt jelent. Beltérben levéltetvek, molytetvek és takácsatkák jelenhetnek meg, a problémák megelőzésében segít az elegendő fény és a nem túl száraz levegő. Dézsában legalább 25–35 cm széles cserép válik be, hogy a tő jobban megtartsa a nedvességet. Betakarításkor a külső, jól megvastagodott szárakat a tövüknél vágjuk le, a konyhában főként a fehér részt használjuk, a levelek teának és leveseknek adnak aromát.

Szerző: Nikol | Revízió: 19.2. 2026