Coreano montana pajzsika - Dryopteris coreano montana Dryopteris coreano montana

Termék részletes leírása

Kelet-ázsiai szikla páfrány - Kelet-Ázsiából, különösen Korea és Japán hegyvidéki erdeiből származik, Szahalinra és a környező területekre is elterjedt. A természetben aljnövényzetként nő agyagbemosódott talajokon, magasabb páratartalom mellett, gyakran hűvösebb völgyekben és lejtőkön. A rizóma függőleges és rozsdabarna pelyvákat visel, amelyeknek köszönhetően a növény még a hajtás idején is karaktert ad. A levelek széles háromszögletűek, erősek, 2-3-szeresen szárnyaltak, hajtáskor világoszöldtől az ánizszöldig terjednek, és nyár folyamán középzöld árnyalatúra váltanak. Felnőtt korban a magasság nagyjából 0,6–1,2 m, a szélesség pedig leggyakrabban 0,6–0,8 m körül van. Ültetésben nyugodt szoliternövényként hat az árnyékban, jól harmonizál rododendronokkal, hortenziákkal, árnyékliliomokkal, tollaspáfránnyal és tavaszi hagymásokkal, amelyek a későbbi lomb alatt eltűnnek. A levélnyelek simák, barna színűek és fényesek, gyakran 10–20 cm körüli hosszúságúak, a levéllemez 60–80 cm hosszú és körülbelül 20–25 cm széles, így akár egyetlen tő is áttekinthető hangsúlyt tud teremteni az aljnövényzetben.

Növesztés: Félárnyékos vagy árnyékos helyen, szélvédett és nyugodtabb mikroklímában, megnövekedett páratartalommal, például ritkás fák alatt ajánlott. A talaj leginkább humuszos, tápláló és tartósan friss, ugyanakkor vízáteresztő. Fontos a vízelvezetés, mert a téli pangó víz károsítja a gyöktörzset. A talaj reakciója enyhén savanyú vagy semleges, kb. pH 5,5–7,0. A telepítés március és május, valamint szeptember és október között a legkedvezőbb, nyári telepítés esetén gyakrabb öntözéssel kell számolni. Az öntözés kulcsfontosságú az első évben és hosszabb szárazságok idején, gyökerezés után elviseli a rövid szárazságot, de a hosszan tartó szárazság rövidíti és kiszárítja a leveleket. Az öntözés mérsékelt, általában tavaszi komposzt vagy avar hozzáadása elegendő; a túlzott nitrogénellátás lágyabb levelekhez vezet. A metszés az idős és sérült levelek eltávolítását jelenti tél végén vagy kora tavasszal, hogy az új hajtások tisztán fejlődhessenek. A levél- vagy finom kéregmulcs stabilizálja a nedvességet és védi a gyökérnyakat a hőmérséklet-ingadozásoktól. Konténeres termesztés lehetséges mélyebb virágcserépben, vízelvezető réteggel és humuszban gazdag, durvább frakcióval kevert szubsztrátummal, télen alapvető a túlöntözés korlátozása. Ez egy spórás páfrány, virágzás és betakarítás nélkül. A kifejlett tövek fagyállósága kb. -28 és -30 °C között van, a levelek már -10 és -15 °C között is károsodhatnak hidegben. Az ajánlott ültetési távolság 45–60 cm a tő végső méretétől függően. A rossz légkeringés foltosságot vagy lisztharmatot okozhat, a túlöntözött talajban gyöktörzselhalás. A kártevők közül a meztelencsigák károsítják az ifjú hajtásokat, edényekben néha a boglárkaormányos jelenik meg; kezdők számára a legmegbízhatóbb a túlöntözés nélküli egyenletes nedvesség.

Szerző: Kristýna | Felülvizsgálat: 2026.01.21.