Crandall-bugatölcsér subsp. glabrescens Penstemon crandallii subsp. glabrescens

Termék részletes leírása

Crandall-bugatölcsér subsp. glabrescens  - alacsony bugatölcsér az USA délnyugatáról, főként Coloradóban és Új-Mexikó északi részén elterjedt. A természetben nagyjából 1700–3400 m tengerszint feletti magasságban, száraz, köves lejtőkön és törmeléken él, nyílt pinyonfenyő–boróka- vagy fenyőállományokban, ahol a talaj eső után gyorsan kiszárad. A kertben örökzöld vagy félig örökzöld, enyhén fásodó félcserjét alkot, amely kb. 30–35 cm széles, alacsony szőnyeggé terül szét. Virágzáskor általában 15–20 cm magas, szárai csak ritkán magasabbak. A glabrescens változatot csupán kevésbé szőrös lombja különbözteti meg. A keskeny, szálas, kb. 0,6–2,5 cm hosszú levelek a szezonon kívül is „tűlevélszerű” textúrát adnak az állománynak. Májusban és júniusban, helyenként júliusig félig heverő szárakon egyoldalas fürtökben nyílnak a kékeslila vagy rózsás lila csöves virágok. A virágok nektárt adnak, méhek és poszméhek látogatják őket, tüskét a növény nem fejleszt. Elvirágzás után az alacsony állomány finom rajzolatként marad meg a kavicsban. Kompozícióban jól illik kakukkfüvekhez, alacsony varjúhájakhoz, ternyékhez és szárazságtűrő díszfüvekhez.

Termesztés: Teljes napot és meleg, védett helyet igényel, ahol a talaj télen nem marad tartósan nedves. Legalkalmasabb a jó vízáteresztő, homokos vályogtól a kavicsos közegig terjedő, jó drénezésű talaj, kb. pH 6,5–7,8 között, gyakran enyhén meszes alapon is jól fejlődik. Öntözésre főként ültetés után van szükség, begyökeresedés után a növény tűri a szárazabb időszakokat, és a túlöntözés rendszerint veszélyesebb a rövid aszálynál. A trágyázás legyen mértékletes, tavaszi komposzt vagy alacsonyabb nitrogéntartalmú, lassan oldódó műtrágya ajánlott, hogy a hajtások szilárdak maradjanak és ne nyúljanak meg. Elvirágzás után az állományt gyakran a hajtások enyhe visszavágásával sűrítik, a régi fába történő erős metszést kerülni kell, a tél végén eltávolítják a sérült részeket, és a zöld hajtások egy részét meghagyják a gyorsabb újrahajtás érdekében. Ültetése leggyakrabban márciustól májusig vagy szeptembertől októberig történik, 35–40 cm-es tőtávolsággal, azaz négyzetméterenként kb. 6–9 töve. A kifejlett növények száraz, jól drénezett talajban általában kb. -20 °C-ot viselnek el, hidegebb fekvésben és friss ültetésnél beválik a könnyű fenyőgallyas takarás vagy a száraz ásványi mulcs, amely télen szellősen tartja a gyökérnyakat. Edényben általában szükség van a földlabda téli védelmére, és főként a felesleges víz elvezetésére, mert az átázott közeg növeli a kifagyás kockázatát. Nedves időben gyökérrothadás vagy lisztharmat jelentkezhet, a fiatal hajtásokon időnként levéltetvek, meleg nyarakon takácsatkák is előfordulnak.

Szerző: Nikol | Revízió: 12.1. 2026