Csalánlevelű harangvirág Campanula trachelium

Termék részletes leírása

Csalánlevelű harangvirág  - hosszú életű erdei évelő, Európa nagy részén elterjedt, és Észak-Afrikába, valamint Nyugat-Ázsiába is átnyúlik. Magyarországon a síkságoktól a dombvidékig gyakori a világos erdők szegélyén, cserjésekben és utak mentén. A kertben nagyjából 30–45 cm széles tövet nevel. Felálló, finoman serteszőrös szárai virágzáskor általában 60–90 cm magasak, jó talajban 100 cm körülire is megnőnek. Levelei tapintásra érdesek, erősen fogazottak, alakjuk a csalánra emlékeztet, az alsók többnyire szív alakúak és hosszabb levélnyelűek. Júliustól szeptemberig a murvalevelek hónaljában nyíló virágok laza fürtöket alkotnak, az egyes harang alakú pártákat 3–4 cm-esek, belül jellegzetesen szőrösek. A virágok színe a kéktől a kékeslila árnyalatig változik. Elvirágzás után beérnek a magvas toktermések, és ha a virágzatot meghagyjuk, a növény magától is elszórja magvait. Nektárt és virágport kínál a beporzóknak, természetközeli ültetésekben magától értetődően hat. Latin fajneve (trachelium = nyak) a népi gyógyászatban a torok irritációjával kapcsolatos hagyományos felhasználására utal, ma elsősorban dísz- és méhlegelő évelőként ültetik, laza csokrokba vágott virágnak is alkalmas. Jól társítható páfrányokkal, gólyaorrokkal, bőrlevelekkel, kaukázusi nefelejcsekkel, szellőrózsákkal vagy erdőszegélyi cserjékkel.

Termesztés:  Napos termőhelyet vagy világos félárnyékot kedvel, jó légmozgással. A legfontosabb a jó vízelvezetés, a kavicsos-köves, humusszal kevert talaj ideális, lehetőleg enyhén lúgostól semlegesig terjedő, 6,5–7,5 pH-tartományban. Edényben jól bevált a perlit vagy lávazúzalék hozzákeverése. Kötöttebb talajba általában durva homokot vagy kavicsot kevernek, télen a gyökérnyaknál pangó víz árt neki. Öntözésre főként ültetés után és hosszan tartó aszályos időszakokban van szükség, a tartósan nedves termőhely növeli a rothadás kockázatát. Mérsékelt trágyázás elegendő, például tavasszal vékony réteg komposzt, hogy a párna ne nyúljon meg puha hajtásokkal. Az elvirágzott szárakat általában eltávolítják, hogy a párna tömött maradjon, a tövek tőosztását tavasszal vagy nyár végén végzik. Fagytűrését hazai viszonyok között nagyjából -23 °C-ig adják meg, érzékenyebbek a fiatal konténeres növények nedves télen, ezért beválik a kiemelt helyre vagy vízelvezető réteggel ellátott edénybe ültetés. Az ültetést általában márciustól októberig tervezik, hegyvidéken gyakran a tavaszt választják, hogy a növények télig jól begyökeresedjenek. A 25–30 cm-es tőtávolság négyzetméterenként nagyjából 9–12 növénynek felel meg. Lehetséges problémák közül a fiatal hajtásokon meztelencsigák, tartós nedvesség esetén gombás levélfoltosságok jelentkezhetnek. Télen az alacsony tőlevélrózsa jól kivehető marad a kövek között, és tavasszal gyorsan újra bimbókat hoz.

Szerző: Nikol | Revízió: 20.1. 2026