Csemegeszőlő 'Alphonse Lavallée' Vitis vinifera 'Alphonse Lavallée'

Termék részletes leírása

Szőlő 'Alphonse Lavallée' - klasszikus csemegeszőlő fajta, amelyet Franciaországban nemesítettek a 19. században (valószínűleg a Gros Colman × Muscat Hamburg keresztezéséből). Közepesen későn érő, általában szeptember első felében vagy közepén (melegebb helyeken valamivel korábban). Magassága kb. 1-2 méter. A fürtök közepes vagy nagy méretűek, gyakran hengeres vagy kúpos fürtök, nagy, sötétkék-fekete bogyókkal, amelyek súlya körülbelül 7-9 g. A bogyók héja meglehetősen vastag, viaszos bevonattal, a bél ropogós, lédús és édes, finom semleges ízű. A fagytűrés gyenge. Kiváló ízét, nagy bogyóit és jó tárolhatóságát, illetve szállítási ellenállóságát értékelik. Borászati célra vagy must készítésére nem elsődlegesen használják, bár nem teljesen kizárt. A bogyók kisebb mennyiségű magot is tartalmaznak (1-2 mag / 1 bogyó). A levelek ősszel vörös-lila színűre színeződnek.

Termesztés: A szőlő a legjobban napos, meleg és védett helyen fejlődik, ideális esetben déli fal vagy lejtő mellett, ahol elegendő fény és meleg áll rendelkezésre a fürtök éréséhez. A talaj legyen áteresztő, agyaghomokos vagy agyagos, elegendő tápanyaggal és semleges vagy enyhén lúgos kémhatású. A nehéz és tartósan vizes talajt a szőlő nem tűri. Ültetés előtt javasolt a talajt komposzttal vagy jól lebomlott trágyával dúsítani. Az öntözés főként az ültetés utáni első években és szárazság idején fontos, később a szőlő megelégszik a természetes csapadékkal. Tavasszal komposzttal vagy magasabb kálium- és foszfortartalmú műtrágyával kell trágyázni a termékenység és a fa érésének támogatása érdekében. Július végén Cererittel trágyázzuk. Évente metszés szükséges, amelyet kora tavasszal végeznek – eltávolítják a gyenge és felesleges hajtásokat, csak azokat a rügyeket hagyják, amelyekből a szőlőnek teremnie kell. A megfelelő metszéssel fenntartjuk a tőke vitalitását és a termés minőségét. A fiatal növényeket javasoljuk védeni a fagyoktól.

A konténeres növények tavasszal vagy ősszel ültethetők, a szabadgyökerűek tavasszal vagy ősszel a levelek lehullása után. A növényt ültetéskor néhány centiméterrel mélyebbre kell helyezni, mint ahogyan a faiskolában nőtt, és ültetés után alaposan be kell öntözni.

Szerző: Lucie | Felülvizsgálat: 2025.11.10.