Csemegeszőlő 'Alphonse Lavallée' Vitis vinifera 'Alphonse Lavallée'

Termék részletes leírása

Csemegeszőlő 'Alphonse Lavallée' - klasszikus csemegeszőlőfajta, amelyet Franciaországban nemesítettek a 19. században (valószínűleg a Gros Colman × Muscat Hamburg keresztezésével). Középkésőn érik, jellemzően szeptember első felében vagy közepén (melegebb fekvésben valamivel korábban is). Körülbelül 1-2 m magasra nő. Közepes vagy nagy, gyakran hengeres vagy kúpos fürtöket nevel nagy, sötét kékesfekete, körülbelül 7‑9 g tömegű bogyókkal. A bogyók héja viszonylag vastag, viaszos hamvú, húsa ropogós, lédús és édes, finom, semleges ízű. Fagytűrése gyengébb. Kiváló ízéért, nagy bogyóiért, valamint jó eltarthatóságáért és szállíthatóságáért értékelik. Borkészítés vagy mustkészítés nem elsődleges célja, bár nem is kizárt. A bogyók kevés magot tartalmaznak (bogyónként 1-2 magot). Lombja ősszel vöröses-lila színűre változik. 

Termesztés: A szőlő napos, meleg és védett termőhelyen fejlődik a legjobban, ideálisan déli fal mellett vagy déli lejtőn, ahol elegendő fényt és hőt kap a fürtök beéréséhez. A talaj legyen jó vízáteresztő, homokos vályog vagy vályog, tápanyagokban gazdag, semleges vagy enyhén lúgos kémhatású. A nehéz és tartósan vizenyős talajt a szőlő nem tűri. Ültetés előtt célszerű a talajt komposzttal vagy jól érett trágyával dúsítani. Az öntözés főként az ültetést követő első években és aszályos időszakban fontos, később a szőlőnek elegendő a természetes csapadék. Tavasszal komposzttal vagy magasabb kálium- és foszfortartalmú trágyával tápanyag-utánpótlást végzünk a termőképesség és a vessző beérésének elősegítésére. Július végén klórmentes, mikroelemeket tartalmazó komplex műtrágyával trágyázunk. Évente szükséges a metszés, amelyet kora tavasszal végzünk: eltávolítjuk a gyenge és felesleges vesszőket, és csak azokat a rügyeket hagyjuk meg, amelyekből a szőlőnek teremnie kell. A helyes metszéssel megőrizhető a tő életereje és a termés minősége. A fiatal csemetéket ajánlott a fagyok ellen védeni.

A konténeres növények tavasztól őszig ültethetők, a szabadgyökerű csemeték tavasszal vagy ősszel, lombhullás után. Ültetéskor a csemetét néhány centiméterrel mélyebbre helyezzük, mint ahogyan a faiskolában nőtt, majd alaposan beöntözzük.

Szerző: Lucie | Revízió: 10.11. 2025