Cseresznyeszilva 'Hessei' Prunus cerasifera 'Hessei'

Termék részletes leírása

Cseresznyeszilva 'Hessei' - a rózsafélék családjába tartozó, lassú növekedésű díszfajta, amely 1906 körül jött létre H. A. Hesse faiskolájában, a németországi Weenerben. Az alapfaj Délkelet-Európából, valamint Nyugat- és Közép-Ázsiából származik, ahol erdőszéleken, cserjésekben és nyílt termőhelyeken nő. A 'Hessei' kisebb fát vagy többtörzsű cserjét nevel, szabálytalanul lekerekített koronával. Kifejlett korában általában 3–4 m magas és 2,5–3,5 m széles, lassan növekszik, végső méretét a nevelés módja is befolyásolja. Legfőbb dísze a szabálytalanul csipkézett lombozat. Fakadáskor a levelek világoszöldek, később bronzos, barnásvörös, majd bíbor árnyalatúvá válnak, szélük pedig krémfehérre, sárgásra vagy rózsaszínűre színeződik. Ősszel piros és sárga árnyalatok is megjelennek rajta. Márciustól áprilisig, hűvösebb vidékeken inkább áprilisban nyílnak egyszerű, fehér vagy halványan rózsaszínes, mintegy 2–2,5 cm átmérőjű virágai. Enyhén illatosak lehetnek, és korai táplálékot nyújtanak a beporzó rovaroknak. Apró piros termései csak kivételesen képződnek. A fajta szoliterként gyepfelületen, bejárat mellett, előkertben vagy kisebb városi kiültetésben mutat a legjobban, ahol színeivel szép kontrasztot alkot a zöld levelű cserjékkel, világos évelőkkel és finom díszfüvekkel. Díszfajta, vegetatív részei és terméseinek magja fogyasztásra nem alkalmasak.

Termesztés: A termőhellyel szemben rendkívül igénytelen. Teljes napon fejlődik a legjobban, itt virágzik a legbőségesebben, de a félárnyékot is jól tűri. A talaj lehet középkötött, agyagos, homokos vályog vagy enyhén köves, a lényeg, hogy jó vízáteresztő legyen. Csak a nehéz, tartósan vizenyős talajt nem viseli el. Az ideális pH 6,0–7,5, de az enyhén lúgos talajt is elviseli. A mirobalánt ellenálló képessége miatt a szilva és az őszibarack igen jó alanyaként is ismerik. Az öntözés főleg ültetés után fontos. Begyökeresedés után a fa jól tűri a szárazságot, és nem igényel rendszeres öntözést. Trágyázásra többnyire nincs szükség, elegendő tavasszal komposztot adni, főleg a fiatal facsemetéknek. A túlzott nitrogéntrágyázás buja hajtásnövekedést okozhat a virágzás rovására. Fagytűrése kiváló, általában –25 °C-ig vagy még alacsonyabb hőmérsékletig, és a zordabb teleket is elviseli. Egyetlen kockázatot a késő tavaszi fagyok jelenthetnek, amelyek néha károsítják a virágokat, mivel nagyon korán virágzik. A fa összességében igen ellenálló a betegségekkel és kártevőkkel szemben, alkalmanként levéltetű, bábaszilva vagy moníliás hajtásszáradás jelentkezhet, főleg csapadékos tavaszon, ezek azonban többnyire nem jelentenek komoly veszélyt. A metszés nem bonyolult, többnyire kora tavasszal végezzük, ilyenkor a sérült és túl sűrű ágakat távolítjuk el. A fa jól reagál az alakító és az ifjító metszésre. A vörös levelű díszformákat csak minimálisan metsszük, hogy megőrizzék természetes alakjukat.

Bővebben:  A szilvafélék termesztési útmutatója

Szerző: Kristýna | Revízió: 17.09. 2026