Cseresznyeszilva 'Rosea Plena' Prunus cerasifera 'Rosea Plena'

Termék részletes leírása

Cseresznyeszilva 'Rosea Plena' - a cseresznyeszilva díszfajtája. A faj Délkelet-Európától a Kaukázuson és Iránon át Közép-Ázsiáig elterjedt. A vadon élő mirabolán világos erdőszéleken, cserjésekben, utak mentén és mezsgyéken nő, Magyarországon régóta termesztik díszfaként, gyümölcsfaként és a szilvafajták alanyaként. A 'Rosea Plena' fajtát telt, gyengéd rózsaszín virágai és borvörös lombja miatt kedvelik. Nagyobb cserjévé vagy kisebb fává fejlődik, több felfelé törő főággal és számos oldalhajtással. Kifejlett korában körülbelül 6–7 m magasra és 3–5 m szélesre nő. Virágai márciustól áprilisig nyílnak, gyakran még a teljes lombfakadás előtt. Teltek, rózsaszínűek, kisebbek, mint a nagy virágú japán díszcseresznyéké, de sűrűn borítják a vesszőket, így az egész fa lágy rózsaszín benyomást kelt. A fiatal levelek borvörös-vöröslila színben hajtanak ki, később sötétednek, félárnyékban zöldesebb árnyalatot kaphatnak. Termést csak ritkán hoz, többnyire kisebb piros csonthéjasok formájában, ezeknek nincs jelentős haszonértéke. A fajta szoliterként gyepbe, bejárat mellé, nagyobb előkertbe és parki ültetésbe is ajánlott.

A cseresznyeszilva elegáns fa vagy cserje szétterülő, tojásdad koronával, amely 4-10 m magasra nő. Vesszői idővel fényes zöldből őszies vörösesbarnává színeződnek. A 2-7 cm hosszú, ovális levelek finoman csipkés szélűek, színük fényes sötétzöld, fonákuk világosabb és matt. Finom virágai fehérek, ritkábban rózsaszínűek, a lombfakadás előtt, III–IV. hónapban díszítik a fát. Termése gömbölyű vagy széles tojásdad, sárgától pirosig terjedő színű, 15-30 mm átmérőjű, felülete sima és hamvas. Kis-Ázsiából, a Kaukázusból, Szíriából, Közép-Ázsiából, Irakból és Iránból származik. A cseresznyeszilva igénytelen növény, teljes napon és félárnyékban is megél. Nemcsak a díszes és gyümölcstermő szilvafajták alanyaként használják, hanem szabadon növő és nyírt sövények kialakítására is. Száraz és nedves termőhelyen egyaránt jól fejlődik, ezért különféle talajtípusokra, burkolt felületek közé és zöldsávokba is alkalmas.

Termesztés: Termőhelyre rendkívül igénytelen. Teljes napon fejlődik a legjobban, ott bőven virágzik, de a félárnyékot is jól tűri. A talaj lehet középkötött, agyagos, homokos vályog vagy enyhén köves, a lényeg a jó vízáteresztés. Csak a nehéz, tartósan pangóvizes talajt nem viseli el. Az ideális pH 6,0–7,5, de az enyhén lúgos talajt is elviseli. A mirabolán ellenálló képessége miatt a szilva és az őszibarack igen jó alanyaként is ismert. Az öntözés főleg ültetés után fontos. Begyökeresedés után a fa jól tűri a szárazságot, és nem igényel rendszeres öntözést. Trágyázásra többnyire nincs szükség, elegendő tavasszal komposztot adni, főleg a fiatal facsemetéknek. A túlzott nitrogéntrágyázás a termőképesség rovására buja hajtásnövekedést okozhat. Fagytűrése kiváló, általában –25 °C-ig vagy még hidegebbig, a zordabb teleket is elviseli. Egyetlen kockázatot a késő tavaszi fagyok jelenthetnek, amelyek korai virágzása miatt olykor károsítják a virágokat. A fa összességében igen ellenálló a betegségekkel és kártevőkkel szemben, alkalmanként levéltetű, bábaszilva vagy moníliás hajtásszáradás jelentkezhet, főleg esős tavaszon, de ezek többnyire nem jelentenek komoly veszélyt. A metszés nem bonyolult, többnyire kora tavasszal végezzük, ekkor eltávolítjuk a sérült és túl sűrű ágakat. A fa jól reagál az alakító és az ifjító metszésre. A vörös levelű díszformákat csak minimálisan metsszük, hogy megőrizzék természetes alakjukat.

Bővebben:  A szilvafák termesztési útmutatója

Szerző: Kristýna | Revízió: 23.06. 2026