Cseresznyeszilva 'Woodi' Prunus cerasifera 'Woodi'

Termék részletes leírása

Cseresznyeszilva 'Woodi' - a cseresznyeszilva (mirobalán) díszfajtája. A faj őshazája a Balkántól Kis-Ázsián, a Kaukázuson és Iránon át Közép-Ázsiáig terjed. A mirobalán természetes körülmények között állományok világos szegélyein, cserjésekben, gyümölcsösökben és mezsgyéken nő, a hazai tájban is régóta termesztik, a melegebb vidékeken el is vadult. A 'Woodi' fajtát, amelyet gyakran 'Woodii' vagy Wood's Variety néven is említenek, sötét lombjáért, korai virágzásáért és jó alkalmazkodóképességéért termesztik. Kifejlett korában nagyjából 5–7 m magasra és 3–5 m szélesre nő. Végleges magasságát körülbelül 10 éves korára éri el. Sűrűbb, szélesen terülő, akár többtörzsű cserjét vagy fát nevel, ovális, vörösesbordó leveleit nyáron sötétebb, bíboros árnyalat váltja fel. Kora tavasszal, leggyakrabban márciusban és áprilisban hozza egyszerű, sötét rózsaszín, mintegy 2,5 cm átmérőjű virágait. A virágok a lombfakadás előtt vagy a fiatal levelekkel egy időben nyílnak, és meleg napokon odacsalogatják a méheket. A beporzást követően júliustól szeptemberig érnek a gömbölyű, piros, körülbelül 3 cm átmérőjű csonthéjas termések. Ehetők, lédúsak, ízük az érettségtől és a termőhelytől függően változó, inkább lekvárnak, mártásokhoz és a madaraknak valók, mint elsődleges csemegegyümölcsnek. A termés természetes cukrokat, szerves savakat, rostot, káliumot és színes fenolos vegyületeket tartalmaz.

A cseresznyeszilva elegáns fa vagy cserje szétterülő, tojásdad koronával, amely 4–10 m magasra nő. Vesszői az idő múlásával fényes zöldből ősszel vörösesbarnára színeződnek. A 2–7 cm hosszú, ovális levelek finoman csipkés szélűek, színük fényes sötétzöld, fonákuk világosabb és matt. Finom virágai ritka fehér, olykor rózsaszín árnyalatúak, és a lombfakadás előtt, március–áprilisban díszítik a fát. Termése gömbölyű vagy széles tojásdad, sárgától pirosig terjedő színű, 15–30 mm átmérőjű, felülete sima és hamvas. Kis-Ázsiából, a Kaukázusból, Szíriából, Közép-Ázsiából, Irakból és Iránból származik. A cseresznyeszilva igénytelen növény, teljes napon és félárnyékban egyaránt megél. Nemcsak a dísz- és gyümölcstermő szilvafajták alanyaként használják, hanem szabadon növő és nyírt sövények kialakítására is. Száraz és nedves termőhelyen egyaránt jól fejlődik, ezért különféle talajtípusokra, burkolt felületek mellé és zöldsávokba is alkalmas.

Termesztés: Termőhely iránt rendkívül igénytelen. Teljes napon fejlődik a legjobban, itt bőven virágzik és terem, de a félárnyékot is jól tűri. A talaj lehet középkötött, vályogos, homokos vályog vagy enyhén köves, a lényeg, hogy jó vízáteresztő legyen. Csak a nehéz, tartósan pangóvizes talajt nem viseli el. Az ideális pH 6,0–7,5, de az enyhén lúgos talajt is elviseli. A mirobalán ellenálló képessége miatt a szilva és az őszibarack igen jó alanyaként is ismert. Az öntözés főként ültetés után fontos. Begyökeresedés után a fa nagyon jól tűri a szárazságot, rendszeres öntözést nem igényel. Trágyázásra többnyire nincs szükség, elegendő tavasszal komposztot adni, főleg a fiatal facsemetéknek. A túlzott nitrogéntrágyázás a termőképesség rovására buja hajtásnövekedést okozhat. Fagytűrése kiváló, általában –25 °C-ig vagy még alacsonyabb hőmérsékletig, és a zordabb teleket is elviseli. Egyetlen kockázatot a késő tavaszi fagyok jelenthetnek, amelyek nagyon korai virágzása miatt olykor károsítják a virágokat. A fa összességében igen ellenálló a betegségekkel és kártevőkkel szemben, alkalmanként megjelenhet levéltetű, bábaszilva vagy moníliás hajtásszáradás, főleg csapadékos tavaszon, ezek azonban többnyire nem jelentenek komoly veszélyt. A metszés nem bonyolult, többnyire kora tavasszal végzik, ilyenkor a sérült és sűrűn álló ágakat távolítják el. A fa jól reagál az alakító és az ifjító metszésre is. A vöröslevelű díszformákat csak minimálisan metszik, hogy megőrizzék természetes alakjukat.

Bővebben:  Útmutató a szilvafélék termesztéséhez

Szerző: Kristýna | Revízió: 23.06. 2026