Cserimolya Annona cherimola

Termék részletes leírása

Cserimolya - egzotikus fa vagy cserje, Peru és Ecuador andoki vidékeiről származik, ahol mérsékelt hegyvidéki szubtrópusi éghajlaton, meleg nappalok és hűvösebb éjszakák mellett nő. Hazájában mintegy 6–9 m magasra nőhet, konténerben általában 1,5–2,5 m körül tartják, ahol sűrűbb, könnyen formálható koronát nevel. Levelei szórt állásúak, hosszúkás tojásdadok, fonákjukon finoman molyhosak, hűvösebb teleltetésnél a növény részben lombhullató lehet. Virágai egyesével vagy kis csoportokban fejlődnek a tavalyi vesszőkön, késő tavasztól nyárig. Zöldessárga lepellevelűek, és jellemző rájuk a protogínia – a virág először funkcionálisan nőivarú, később hímivarú –, ezért specializált beporzók hiányában a terméskötést gyakran a kora esti kézi beporzás javítja. A beporzás miatt ugyanakkor két növény nevelése ajánlott. Termése szív alakú vagy ovális, zöld, finoman dudoros héjú. Gyümölcshúsa krémes, lédús, aromája a banán, az ananász és a vanília keverékére emlékeztet. Desszertekbe, fagylaltokba, turmixokba illik, de kanállal is fogyasztható. Természetes C-vitamin-, kálium- és rosttartalma színesíti az étrendet, a magjai nem fogyaszthatók.

Termesztés: Hazai viszonyok között a cserimolya legmegbízhatóbban hordozható dézsás növényként, illetve fűtött üvegházban nevelhető. Meleg, napos, szélvédett termőhelyet és magasabb páratartalmat kedvel, a szezonban májustól szeptemberig a szabadban, télen világos, fagymentes, körülbelül 5–10 °C-os helyen tartható. Rövid ideig, főként a beérett példányok, mintegy –3 °C-ot elviselnek, a –4 °C alatti fagy azonban károsíthatja a fás részeket és a gyökereket is, ezért átlagos teleken a védelem nélküli szabadföldi termesztés kockázatos. Humuszos, közepesen tápdús, jó vízáteresztő közeg felel meg neki, ideálisan 6,5–7,6 pH-val, a konténer alján fontos a vízelvezető réteg, a felszínen pedig egy vékony mulcsréteg a kiegyenlített nedvességért. Az öntözés legyen egyenletes, túlöntözés nélkül, a nedvesség ingadozásakor a termések felrepedhetnek, a gyökerek pedig rothadásra hajlamosak. Tápanyag-utánpótlás tavasztól nyár közepéig ajánlott, a kálium és a mikroelemek hangsúlyával, télen nem trágyázzuk. A metszés a korona ritkítására és a hosszú hajtások tél utáni visszavágására korlátozódik, hogy serkentse az elágazást. A termések leggyakrabban októberben–novemberben érnek, keményen, sárgászöldre színeződés után szedjük őket, és szobahőmérsékleten utóérlelődnek, az érettséget a héj alatti gyümölcshús enyhe engedése jelzi. Kezdőknek a tágas, 30–50 l-es konténer segít, amelyben könnyebb szabályozni az öntözést és a teleltetést. A veszélyek közül pajzstetvek, levéltetvek és száraz levegőben takácsatkák fordulnak elő, továbbá a túlöntözéssel összefüggő gombás betegségek, például gyökér- és gyökérnyakrothadás.

Szerző: Kristýna | Revízió: 21.02. 2026