Cserjés pimpó 'Tangerine' Potentilla fruticosa 'Tangerine'

Termék részletes leírása

Cserjés pimpó 'Tangerine' - a rózsafélék családjába tartozó, alacsony, lombhullató cserje. A 'Tangerine' fajta sűrű, enyhén szétterülő bokrot nevel, amely nagyjából 0,6–0,8 m magasra és 0,8–1 m szélesre nő. Vékony, erősen elágazó hajtásain apró, páratlanul szárnyalt levelek ülnek, keskeny, szürkészöld vagy középzöld levélkékből. A lomb finom hatású, csoportos ültetésben azonban összefüggő, talajtakarásra alkalmas állományt alkot. Májustól októberig a fiatal hajtások végén egyszerű, ötszirmú, körülbelül 2–3 cm átmérőjű virágok nyílnak sárga és narancs árnyalatokban, gyakran hangsúlyosabb sárgásnarancs közepükkel. Hűvösebb időszakokban a virágok színe telítettebb, a nyári kánikulában kissé kifakulhat. A virágzás hullámokban zajlik, így a cserje a tenyészidőszak nagy részében élénk látványt nyújt. A virágok nektárt és virágport kínálnak a méheknek és más beporzóknak, ezért a pimpó természetközeli és haszonkertbe illő ültetésekbe is ajánlott. Apró aszmagtermései gyakorlati haszonnal nem bírnak, díszértéke elsősorban a hosszú virágzásban és a finom levélszerkezetben rejlik. A kertkompozícióban a 'Tangerine' jól érvényesül cserjecsoportok előterében, utak menti alacsony, szabadon növő szegélyként, enyhe lejtőkön, ahol segít megkötni a talajt, valamint vegyes évelőágyásokban. Jól társítható levendulákkal, alacsonyabb díszfüvekkel, szürke lombú fás szárúakkal és törpe tűlevelűekkel, amelyek kiemelik virágainak meleg árnyalatát.

Termesztés: Teljes napon fejlődik a legjobban, itt hozza a legtöbb virágot, de a enyhe félárnyékot is elviseli. A jó vízáteresztő, közepesen tápdús, homokos-vályogos kerti talajt kedveli, körülbelül pH 6–8 közötti kémhatással. Nehéz, pangó vizes talajban tavasszal, a tél után gyökérkárosodást szenvedhet, ezért jó vízelvezetés ajánlott. A márciustól októberig tartó ültetés után a fiatal növények rendszeresebb öntözést igényelnek, később jól tűrik a nyári szárazságot, és nincs szükségük intenzív öntözésre. Tavasszal elegendő egy vékony komposztréteg vagy kisebb adag virágzó cserjéknek való trágya, amely serkenti a fiatal hajtások képződését. A metszést kora tavasszal végezzük: ilyenkor eltávolítjuk az idős és elfagyott ágakat, és a cserjét enyhén visszavágjuk, néhány évente az idősebb hajtások egy része erőteljesebben ifjítható. Alacsony élősövényhez körülbelül 0,5–0,7 m-es tőtávolság ajánlott, talajtakaró felületi ültetésnél kb. 3–4 cserje négyzetméterenként. Körülbelül −34 °C-ig terjedő fagytűrése minden vidéken megbízható áttelelést tesz lehetővé. A cserjét általában kevés betegség és kártevő támadja, túlnedves termőhelyen alkalmanként levéltetű vagy lisztharmat jelentkezhet.

Szerző: Kristýna | Revízió: 02.12.2025